Ha létezne eligazító tábla a Salgótarjáni Acél SE háza táján, valahogy így festene rajta a felirat: Horváth Gyula klubvezető, edző, menedzser, pénztáros, mosónő (pardon). A Sese csupaszív mindenese valósággal halmozza a státuszokat. Persze teheti, mert nem tehet mást. A megyében, de talán az országban is rekord létszámban, értsd egyedül, üzemeltetett kék-fehér Salgótarjáni Acél SE a Horváth-legendának köszönhetően az idén is elindulhatott a megyei első osztályú bajnokságban. S ha már elindult, akkor majdnem őszi bajnok is lett, csupán rosszabb gólarányával szorul a tabella második helyére. A 15 mérkőzésből 10 alkalommal győztesen hagyták el a játékteret, s a két döntetlen mellett három vereség rontja a statisztikájukat. Hogy valóban rontja-e, arról halljuk Horváth Gyulát. – Az otthoni meccseinket 87,5 százalékban hoztuk, idegenben már csak 52,3 százalék a teljesítésünk. A három vereségünket az első öt, számunkra gyengén sikerült fordulóban szedtük össze. Az akkori időszakot jól jellemzi, hogy a második forduló után az utolsó helyen tanyáztunk. – Elnézést, de csak később tellett góllövő cipőkre? – Annak is örültem, hogy egyáltalán volt mit felhúzniuk a játékosoknak. A gyenge kezdés oka az a sérüléshullám, ami valósággal a tabella alá temette a csapatot. A Nagybátony ellen például öt stabil, állandó játékosomról kellett lemondanom sérülés miatt. Amikor végre magunk mögött hagytuk a problémákat, már a jó eredmények következtek, az utolsó tíz fordulóban jóformán alig hullajtottunk pontokat.
Ha ez most tv-riport lenne, akkor kedves olvasóink-nézőink azt látnák, hogy Horváth Gyula ki sem látszik a statisztikákból. Persze ha ő sem venné komolyan a Sesét, akkor… – Beszéljünk még a számok nyelvén, kik teljesítettek a legjobban a csapatból? – Egytől tízig osztályozom a játékosokat és a következő sorrend alakult ki az átlagok tükrében. 1. Kerényi József (6,3), 2. Sándor Attila (6,1), 3. Horváth Károly (6,06), 4. Mezei Tamás (5,93), 5. Fancsik Tamás (5,92), 6. Babják Csaba (5,8), 7. Tátrai Attila (5,7), 8. Palkovics Zsolt (5,6), 9. Kira Gábor (5,5), 10. Tőzsér Ferenc (5,4), 11. Horváth Zsolt (5,3), 12. Cséki Viktor (5,25). A gólokon Fancsik Tamás (8), Botos András (7), Horváth Zsolt (6), Tőzsér Ferenc (4), Tátrai Attila (3), Kerényi József (3), Palkovics Zsolt (2), Cséki Viktor (2), valamint Horváth Károly és Birincsik (1-1) osztoztak. Hárman, Horváth K., Mezei és Botos valamennyi mérkőzésen szerepeltek, közülük Horváth az össze játékpercet a pályán töltötte. Két kiállítást szenvedtünk el, Sándor Norbert és Mezei Tamás kispadról való bekiabálásért, valamint labdaelrúgásért kényszerült elhagyni idő előtt a játékteret.
– A statisztika mellett szerepel-e már a tavaszi célkitűzés is az edzői noteszben? – A fiatalok jól beépültek a csapatba, de azért szeretnék egy-két játékost igazolni tavaszra, hogy biztosan sikerüljön megnyerni a bajnokságot. – Lassan 100 éves lesz a klub, ideje volna már nagyobb dolgokra is gondolni. – Jó volna a centenáriumra, 2001-re egy NB II-es labdarúgócsapatot irányítani, ami a játékosok akarásán bizonyára nem fog múlni. – Természetesen a Seséről van szó? – Bár az lenne ilyen természetes, hogy minden hónapban nyugodtan nézhetnénk a következő elé, ugyanis 10-20 ezer forintjával rakosgatom össze az éves költségvetésünket. Remélem, a közelgő jubileum még inkább összefogásra ösztönöz majd minden Sese illetve labdarúgást szerető embert.
– Vannak ígéretek? – Azok mindig vannak, bár elmondhatom, hogy a gyárnak, sok ismerősnek, barátoknak köszönhetően – le a kalappal előttük! -, a konkrét segítőszándék is megnyilvánul. Tudom, hogy ebben az írásban név szerint nem lehet említeni őket, de a szponzorainknak ezúttal is megköszönöm életben tartó segítségüket. – És mi lesz a pálya sorsa? – Egyelőre még én sem tudok biztosat, de jó volna, ha bármilyen változást követően továbbra is azoknak jelenthetné elsősorban az életteret, akiknek készült, a focistáknak és az atlétáknak. Igaz, felelős vezetők azt mondták egyszer: „Nehogy azt hidd, hogy kigolyóznak majd onnan benneteket!”
Eddig tartott a beszélgetésünk Horváth Gyulával, amikor termetes táskája elvonszolta őt valahová. Talán mosni ment, talán edzéstervet készíteni, de az is lehet, hogy pénzt felhajtani a szeretett csapatért, hogy edzhesse a Sesét, meg moshasson is rá.
