Bódi itt, Bódi ott, Bódi mindenütt… Alighanem Salgótarjánban sokan egyetértenek azzal, hogy Bódi Károly az utóbbi két évtized egyik legkiválóbb acélgyári labdarúgója. A csupaszív középpályás mindmáig a Salgótarjáni Acél – mely jelenleg a megyei I. osztályban szerepel -, vagyis a Sese vezéregyénisége és legkiválóbb góllövője. No, de lássuk, kivel is van dolgunk… Bódi Károly Balassagyarmaton született 1965. október 9-én. Gyerekkorát Ludányhalásziban töltötte, oda járt általános iskolába, ott kezdett el focizni. Már 15 évesen a helyi felnőtt csapatban játszott. A középiskolát Salgótarjánban, a Gépipari Technikumban végezte el. Szerepelt a középiskolás labdarúgócsapatban, melynek Horváth Gyula volt az edzője, ő javaslatára került 1984-ben az újjáalakult SKSE-hez. – Pályafutásom első szakembere Tóth István volt – emlékszik vissza Bódi Károly. – Megnyertük a megyei B-osztály Zagyva-völgye csoportját. Ezután bevonultam katonának, Nagyorosziban másfél évig játszottam a megyei I. osztályú csapatban, majd leszerelésem után visszamentem a Seséhez. Több jó évünk volt a salgótarjáni csapattal, így NB III-ban az 1990/91-es évadban közel voltunk a feljutáshoz.
A kiváló középpályás a Sesében számtalan mérkőzésen, rengeteg gólt szerzett. Közülük is kiemelkedik az 1993-as Magyar Kupa meccs a Kohász Stadionban, a 64 közé jutásért, amikor is négy gólt ért el a Ferencváros ellen. Tétmérkőzésen a zöld-fehér csapat hálójába Fazekas László ötször (1976. május 15-én, az Újpest nyert 8-3-ra), míg Puskás Ferenc négyszer (1953. március 25-én, a Kispest 5-1-re nyert) talált be. – Ugyan 7-4-re kikaptunk, de ez a találkozó örökké felejthetetlen marad számomra – eleveníti fel a történteket a gólgyáros. – Ezen az összecsapáson tizenegyesből, szabadrúgásból, fejjel és egy kipattanó labdából találtam a zöld-fehérek kapujába. A találkozóról van egy videokazettám, mely örök kincs marad.
A mérkőzés után több NB II-es csapat is megkereste, sőt NB I-es megfigyelők is jártak a Kohász Stadionban, de ő már későnek találta a futballkarriert. A kilencvenes években Bódinak akadtak kitérői, így fél évig a Síküveggyár NB II-es együttesében, két évig Szécsényben és rövid ideig Karancskesziben is focizott, de 1996 nyarán Horváth Gyula elnök-edző hívó szavára visszatért a Seséhez, amely ebben az évben ünnepelte megalakulásának századik évfordulóját. (Salgótarjáni SE néven alakult meg – a szerk.) – Az elmúlt évek alatt szinte minden poszton játszottam, kivéve a kapust. Számomra ma is a legkedvesebb helyem a hátra vont center posztja. Addig szeretnék a Salgótarjáni Acélban játszani, amíg egészséggel bírom – mondja a hovatovább veteránnak számító kiválóság, aki civilben a salgótarjáni McDonald’s étterem vezetője.
