A tavasszal újjáalakult Salgótarjáni Kohász SE felnőtt labdarúgó csapatát a megyei B osztályba sorolták be. Az együttes hét forduló után biztosan vezet csoportjában. A csapatról, az esélyekről és a célkitűzésekről beszélgettünk Tóth István edzővel.
– Mire kötelezi Önöket az egyesület és a labdarúgó szakosztály múltja? – A SKSE 1901-ben alakult. Akkortájt két szakosztályt (a labdarúgást és a birkózást) működtetett. Mondhatni, hogy számos élsportolót és válogatottat indított útnak: Oláh Géza, Bencsok Vilmos, Szabó Elemér, Takács József, Manyasz, Hongó, Szabó Csoszi, Szojka, Kleibán, Szalai. A másoknak való nevelés ellenére a gárda, a 30-as évek derekán maga is felkerült a legjobbak közé, majd hosszú évtizedekig játszott a NB II-ben, később a harmadik vonalban. Aztán a STC létrejöttekor a futballisták zöme a Salgótarjáni Síküveggyárhoz igazolt… – Mi a titka az alakulóban lévő sikercsapatnak? – Az egyesület hat szakosztálya közül a labdarúgók indultak a legmé-lyebbről, mondhatni a nulláról. Nem volt játékos, felszerelés, miegyéb. Ma viszont már alaposan megváltozott a helyzet! A vezetés minden alapvető feltételt biztosított a felkészüléshez és a bajnoksághoz egyaránt. A felnőtt és az ifjúsági csapatban több mint 30-an sportolnak. A nagyok heti három alkalommal edzenek, a második garnitúra kétszer vesz részt, a Gáspár Mihály vezette foglalkozásokon. A játékosok átlagéletkora 18 év körül mozog… Valamennyien szorgalmasak, lelkiismeretesen és szófogadóan dolgoznak. A vezetés és a csapat egységes, a siker így természetes. Hét fordulóban hét győzelmet arattak, a gólkülönbség is kiváló: 21-2. A legnagyobb ellenfél, nem lebecsülve a Bányagépgyár, az Öblösüveggyár és a Palotáshalom együttesét, a kisméretű és az átlagnál rosszabb talajú pályák. A célkitűzésünk egyébként nem más, mint a sikeres helytállás. Ezt a hálás gyári szurkolók méltán el is várják.
– Kik alkotják a felnőtt csapat keretét? – Sorolom: Kéri, Ispán, Juhász, Bódi, Antal, Fülöp, Oláh, Balya, Angyal, Stark, Mánczos, Szabó, Bozó, Dupák és Kocsis. Utóbbi három sajnos súlyos sérüléssel bajlódik. – Úgy hírlik, Ön is a SKSE-ben nevelkedett… – A felszabadulás előtt néhány évvel az ifiben kezdtem, és eljutottam a NB II-ig. Betegségem miatt sajnos túl korán abba kellett hagynom a sportolást. Tizenöt esztendeje, hogy edző vagyok. Kezdtem a Sesében, folytattam Pásztón és Zagyvapálfalván. Időközben vissza-visszatértem az anyaegyesülethez. Mindig oda hívtak vagy küldtek, ahol baj volt, bent kellett tartani, vagy feljebb kellett vinni a csapatokat. És ez többnyire sikerült is. – Csapatát meghívták a ma kezdődő Palóc Kupára… – Elismerésként vettük, ennek megfelelően készültünk is, habár tudatában vagyunk, hogy a többiek jobbak nálunk! Egyébként a tornára, többek segítségével, én készítettem fel a megyei bajnokságban szereplő csapatok válogatottját is.
