Megyénk egyik szerény, ha nem a legszerényebb s talán legsokoldalúbb sportolója Bekecs Zsuzsa. A salgótarjáni Petőfi DSE huszonöt éves versenyzője több sportágban: sífutásban, biatlonban, sírollerezésben, nyári biatlonban, s atlétikában (a Salgótarjáni Acél Atlétikai Club színeiben) ért el sikereket az elmúlt 10-12 évben. Kiegészítő sportágaiban, a sírollerezésben és a nyári biatlonban Európa legjobbjai közé tartozik. 1998-ban, mint a Vasas SC biatlonosa részt vett a Naganóban rendezett téli olimpián. Jövőre Salt Lake Cityben Salgótarjánt és Nógrád megyét képviseli.
Zsuzsa nem szívesen vállalta az interjút, mert nem szeretne panaszkodni, különösen most nem, amikor mint lapunk is hírt adott róla, nógrádi mércével mérve jelentősnek mondható támogatást kap olimpiai felkészüléséhez. A kiváló sportolónő ezekben a napokban az Egyesült Államokban, a leendő olimpia helyszínén, Salt Lake Cityben, majd Lake Placydben versenyez. A kiutazás előtt beszélgettünk vele.
– Zavarban vagyok – mondja mosolyogva – mert szeretném mindenkinek megköszönni a támogatást, s nem igazán tudom, hogy ezt hogyan tegyem. Tudom, hogy dr. Gótai László, a MOB Nógrád megyei tagja szorgoskodott sokat a felkészülési támogatás megszervezésén, így rajta keresztül mondok köszönetet azoknak, akik tettek és tesznek azért, hogy salgótarjáni színekben jussak ki az olimpiára. Úgy érzem, hogy elsősorban Salgótarján város vezetésének lehetek hálás. – Úgy tudjuk, hogy már biztos tagja az eléggé leszűkített magyar csapatnak. – Úgy tűnik, hogy igen, ehhez persze teljesíteni kellett és kell a kvalifikációs szintet, s finoman fogalmazva, a mostani téli szezon nem valami jól sikerült. Idehaza nem volt hó, s a felkészülési időszakban csupán kétszer voltunk egy-egy hetes ausztriai edzőtáborban a válogatottal. A világkupákra pedig közvetlenül a versenyek kezdete előtt utazunk ki. Mások, például az ukránok, szeptembertől áprilisig a versenyek színhelyén készülnek. Az itthoni időszakot száraz edzésekkel töltöm. Ez lényegében olyan, mintha egy válogatott kerékpáros futással készülne, s a kerékpárral csak a verseny előtt találkozna.
– Lőni azonban lehetett itthon is. – Egészen pontosan most már lehet, ugyanis a versenyzéstől visszavonult 23 éves barátnőm, a kitűnően lövő Földi Kornélia vállalta a lőedzéseim itthoni irányítását. Azt hiszem, jól együtt tudunk majd dolgozni. A válogatottban a budapesti Holló Miklós foglalkozik velem. – A sírollerezéssel felhagyott? – Csaknem teljesen, ugyanis nem szeretném az erőmet elaprózni, de az idén Siófokon síroller-világkupa lesz, és többen is szeretnék, ha megpróbálkoznék a magyar csapatba kerüléssel. Én azonban most az olimpiai felkészülést tartom a legfontosabbnak. Az egyetemen évet halasztottam, de munkahelyemen a Salgótarján és Környéke Vízmű Kft.-nél is helyt kell állnom, ahol minőségbiztosítási megbízott vagyok. Itt szeretném megemlíteni, hogy nagyon jó érzés számomra, hogy a cégnél az emberek szeretettel vesznek körül, érdeklődnek versenyeim iránt, s úgy érzem, hogy rokonszenveznek erőfeszítéseimmel. A vezetés pedig megad minden támogatást.
– Milyen versenyei lesznek még az idén? – Az Egyesült Államok után, március közepén kedvenc országomban, Norvégiában indulok még világkupán. Jó lenne, ha itthon is lehetne még sífutó vagy biatlonversenyt rendezni, de erre már nem sok a remény. Rövid pihenőt tartok a szezon után, aztán készülök a téli olimpiára – fejezte be a beszélgetést a biatlonos Bekecs Zsuzsa.
