Névjegy. Neve: Sisa Tibor, életkora: 26 év, korábbi egyesületei: Ipolytarnóci SE, SBTC, Szécsényi SE, posztjai: csatár és középpályás. Amikor első ízben találkoztunk Sisa Tiborral, elmondta, hogy örömmel jött Salgótarjánba. Kezdeti benyomásai a SBTC-nél rendkívül kedvezőek voltak. Nem zavarta az sem, hogy a régiek és az újak egyaránt figyelték, mit tud a megyei I. osztályú együttesből átigazolt futballista? Nagyon keményen dolgozott, ezt a Stécé edzője, Toldi Miklós meg is követelte. Nem véletlenül… Aztán a labdarúgást szerető nógrádiak körében némi meglepetést jelentett, hogy a SBTC-nél alapozott, majd közvetlenül a bajnoki évad kezdetén, átkerült a Kohász a területi bajnokságba az idén felkerült labdarúgócsapatához. Úgy hírlik, az érdekeltek ezt teljes megnyugvással fogadták.
– Nőtlen vagyok, a megyeszékhelyen fogok lakni. Régen megszoktam, hogy távol élek otthonomtól. Két évet töltöttem Drezdában és Köthenben, mondhatom, az elektronikai műszerész szakmát alaposan továbbfejlesztettem. És a foci? Ipolytarnócon kezdődött, 1972-ben Ocskó Tibor edzőnél. Később három évet a SBTC-nél játszottam, az ifjúságiaknál, majd a NDK következett. Itt azonban csak műkedvelő voltam. Tavaly tértem haza és Szécsénybe igazoltam. Húszon felül rúgtam gólt a nagycsapatban. Állást a szécsényi téglagyárban kaptam, havi 6000 forintot kerestem.
Tibornak a jobbik lába a jobb, ám a bal sem használhatatlan, aztán fejelni is tud. Nem túl magas, 176 cm, de gyors és rugalmas. Büszke arra, hogy ismét megszólították márkás együttestől, majd a nagy hagyományokkal rendelkező SKSE-től. És arra is, hogy édesapját szülőfalujában régebben jó labdarúgónak tartották.
– A megállapodásra hetekkel korábban sor került. Eddig minden bajnoki mérkőzésen játszottam. Állandó csapattag akarok lenni! Tudom, erősödnöm kell. Jól érzem magam Horváth Gyuláéknál.
