A salgótarjáni városi sportegyesület, a STC szétválása után újjáalakultak a megyeszékhely korábban működő klubjai, köztük a Salgótarjáni Kohász Sportegyesület. Az alakuló közgyűlésen 1984. május 29-én Girtl Józsefet választották meg a SE ügyvezető elnökének. A sportvezető azóta látja el a „Sese” elnöki teendőit. Amikor a napokban leültünk, hogy egyesületükről beszélgessünk, nem eredményeikről kíváncsiskodtam. Elsősorban gazdálkodásuk érdekelt, mert hisz az utóbbi időben a pénz is döntő szerepet játszik egy sportkör tevékenységében, eredményességében. Érdeklődésem nem érte váratlanul az elnököt. Gazdálkodásuk, anyagi helyzetük, az ezekkel kapcsolatos tennivalóik az egyesületen belül is nap, mint nap aktuális témaként jelentkeznek.
Nagy dossziét húz elő, különböző kimutatásokat keres. Mondom, matematikaóra helyett inkább általános következtetéseket, konkrétumokkal alátámasztva, szeretnék hallani működésük anyagi feltételeiről. Nem kell győzködnöm, rögtön a dolgok közepébe vág. Azzal kezdi, hogy nem voltak könnyű helyzetben, amikor újjáalakult a SKSE. Az azóta eltelt három esztendőben fő céljuk saját erejű bevételeik növelése volt. Az elvárásoknak eleget tettek. 1985-ben 857 ezer, míg 1986-ban 1 millió 401 ezer forint saját erejű bevétellel járultak hozzá szakosztályaik működésének biztosításához, a megnövekedett költségek kiegyenlítéséhez. Girtl József hangsúlyozza, hogy a többcsatornás finanszírozási rendszer, a működési költségek alakulása, a SKSE szinten tartásos tevékenységének biztosítása a sportegyesület minden fő- és mellékfoglalkozású dolgozójától megköveteli újabb erőforrások felkutatását a jövőben is. A cél megvalósítására vannak javaslatok, több jó elképzelést vitatnak most meg, de ezekről még korai beszélni.
S ha a klub esetleges vállalkozásairól még nem is, a bevételekről viszont kell beszélgetni. Már csak azért is szükségszerű, mert a SKSE számlájára jelentős összegek folynak be. A stadion vitathatatlanul megyénk egyik legszebb, minőségileg is legjobb sportlétesítménye. Kihasználtsága megfelelő. Nemcsak a Kohász sportolói, hanem a város más klubjai is használják, természetesen tisztes igénybevételi díjért. A SBTC például évi 360 ezret, míg a Petőfi DSE sífutószakosztálya 100 ezret utal a Sesének. Egyéb, alkalmi programokból is van bevételük, de közel sem ilyen nagy összegű. Az ügyvezető elnök megemlíti, hogy keresték ugyan nagy pénzt hozó rendezvények lebonyolításának lehetőségét, de terveik nem valósultak meg. Elképzelhetőnek tartották volna popzenei koncertek rendezését, de az ORI minimális bérleti díjáért nem kötötték meg az üzletet. Jó kezdeményezés volt ellenben a motocross-kaszkadőr bemutató. Az itt szerzett hétezer forintos bevétellel ugyan nem léptek a milliomosok táborába, de ez az összeg is nyereségeik közé tartozik. S ugye – Girtl mondja -, sok kicsi sokra megy.
Mit jelentenek a reklámok az egyesületnek? Számottevő-e a stadionban látható hirdetésekből, illetve a más csatornákon befolyt összeg? – kérdezem az elnököt. Girtl József kis bevezetővel kezdi válaszát. Elbeszéli, hogy ebben az évben igyekeztek olyan kapcsolatokat keresni és kialakítani vállalatokkal, intézményekkel, üzemekkel, amelyekkel növelni tudják reklámbevételeiket. Ezeket az üzleteket többnyire csak kölcsönösségi alapon lehet megkötni. Ebben a folyamatban pedig a legkiválóbb partner a bázisvállalat, a SKÜ volt. Segítségükkel 1987-ben kétszázezer forinttal több reklámbevételhez jutottak! A klub még tavaly szerződést kötött a Magyar Hirdetővel a hirdetések után fizetett bevételek fokozására. Bár az így megszerzett pénz nem mérhető százezrekben, a SE törekvése többletbevételekhez vezetett, csakúgy, mint néhány kiemelt, országos szintű rendezvényük is. Girtl csak érdekességként említi, a Kristály Kupa és a Karancs Ugrógála, valamint a Szert Sándor kosárlabda emléktorna tiszteletdíjainak értéke meghaladta a 200 ezer forintot!
Persze, a bevételi források növelésére tett intézkedések nem mindig hoztak eredményt. Legalábbis nem olyan mértékűt, mint amilyet vártak. Ezt az ügyvezető elnök önkritikusan elmondja. Hiába emelték meg a sportolók tagdíjfizetési kötelezettségét, a pártoló tagok díjait, csupán a minimális bevételi tervet tudták teljesíteni. Ugyanakkor a tagszervező munka színvonala, eredménye is elmaradt a várttól. Ma 700 pártoló tagjuk van, s ez a szám egy ilyen nagyságú klubnál elég kevés… Aggodalomra azonban nincsen ok. A SKSE vezetői bizakodva tekintenek a jövőbe. Bár ők is tudják, hogy a működés, a versenyeztetés költségei várhatóan nőnek, a rendelkezésükre álló anyagiak viszont nem változnak, mégis hisznek abban, hogy következetes munkával, újabb gyümölcsöző kapcsolatok kialakításával az elkövetkező években sem lesznek gazdálkodási gondjaik. Búcsúzásunkkor Girtl József arra kér, egy gondolatot még okvetlenül írjak meg. Semmi akadálya válaszolom, s ő mondja is: „Nem öntelten, de büszkén mondom, hogy a SKSE-nél a fizetésképtelenség ismeretlen fogalom, s bátran állítom, az lesz a jövőben is.”
