Kadlót Zoltán nem veszett el. Bár már nem éppen tegnap írtunk róla legutóbb, ennek azonban csak az, az oka, hogy Kagya hol itt, hol ott tűnik fel Európa utcáin és stadionjaiban. – Hogy-hogy most itthon vagy? – érdeklődtünk. – A hétvégén rendezték meg 10 ezer méteren a hazai bajnokságot. Ezen szerettem volna minél jobb eredményt elérni, bár reálisan a dobogó harmadik fokára tartottam magam jónak. – És ez végül bejött? – Be. Bronzérmet szereztem, 29:01,31 perces idővel. Csak a nagy esélyes Káldy Zoltán és Konovalov előzött meg. Ők ketten alighanem kint lesznek az olimpián is, előbbi magyar, utóbbi orosz színekben. Káldynak nagyon kellett igyekezni, 28:25-ös olimpiai kiküldetési szintet szabtak meg neki. Csak 89 századdal maradt el ettől, biztosra veszem, hogy ezért nem hagyják itthon.
– És ön hol szaladgál mostanában? – Többnyire utcai versenyeken. Németországban kétszer álltam rajthoz, 6000 méteren hatodik, 10000-en nyolcadik lettem olyan mezőnyben, ahol a kenyaiak bérbe vették a dobogót. Európát németek, hollandok, csehszlovákok és lengyelek képviselték. A svájci Hutwillben 6500-on 3. lettem. Ausztriában pedig sikerült végre nyernem is egy pályaversenyen. Most újra bolyongok, de augusztusban az 5000-es magyar bajnokságra biztosan hazajövök.
