A salgótarjáni kosárlabdaünnepet maga a csapat tette tönkre szerdán este azzal, hogy botrányosan gyenge, lélektelen játékával önmaga ellen bőszítette a máskor oly lelkes közönséget. Salgótarjánban először fordult elő az, hogy saját csapata ellen fújolt, fütyült, méltatlankodott a nagyérdemű publikum. A SKK játékosai (túlzással?) saját bálványukat rombolták le ezen az ünnepinek indult, mégis oly gyászosan végződött estén. Ercsényi Ferenc alpolgármester a találkozó derekán a nemtörődöm, lélektelen játék láttán leplezetlen indulattal, kőkeményen nyilatkozott: – Úgy mondom, mint a klub alelnöke: szégyelljék magukat ott lenn a pályán, edzőstől, játékostól! Felháborító, amit művelnek! Kérem, írják ezt meg!
Közel ezer ujjongó salgótarjáni polgár, hölgyek, urak, idősebbek, fiatalok jelenlétében Horváth Frigyes, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége főtitkára egy hatalmas, nagy, mélykék színű zászlót adott át dr. Zsélyi András polgármesternek, melyre a szövetség címere alatt hatalmas, aranyszínű betűkkel a következő szöveget írták. „Salgótarján a kosárlabdázás városa.” Zsélyi dr. egy díszes emlékéremmel is gazdagabb lett, miután a főtitkár által ünnepélyesen A kosárlabdázás polgármesterévé nyilváníttatott. Horváth Frigyestől az 50 éves szövetség jubileumi jelvényét Omaszta Zoltán, Szarvas József, Bán József, Juhász Béla, Kobán László, Juhász Imre, Plachy Péter és Tatár István, A kosárlabdázásért emlék-plakettet Dombi András vehette át. Ezután udvarias köszöntőbeszédek hangzottak el. – Juhász Béla a legnagyobb király – dalolta a tömeg, szűnni nem akaróan, amikor az aktív sportolástól visszavonuló tarjáni játékost elbúcsúztatták.
Nos, ezután következett a mérkőzés. Feltűnt, hogy Sinisa Radonjic, a SKK jugoszláv centere nem készül a többiekkel. Talán bizony megsérült? Fontos kérdésünkre az edző igazán diplomatikusan azt felelte, hogy a játékos beteg, nem érzi jól magát. Kisvártatva a tarjáni pontkirály kibökte, hogy nem kapott meg bizonyos szerződésben foglalt juttatásokat, és ezért megmakacsolta magát. Ezután a tarjáni legénység az első félidőben még csak-csak tartotta magát, de a folytatásban atomjaira hullott szét, és nemtörődöm játékának gyümölcseként megalázó vereséget szenvedett a máskülönben semmi különöset nem produkáló pécsiektől. Egyébként a SKK-nál, ahogy elúsztak a felsőházi remények, az eleddig csak lappangó ellentétek a felszínre törtek. Hallani az edző és Saxinger Csaba technikai igazgató ellentétéről. Léport László gyúró kurtán-furcsán elkerült a csapat mellől. A játékosok egy része Farkas Attilát okolja a sikerek elmaradásáért. És most egyáltalán nem hétpecsétes titkokat teregetünk a nagyközönség elé, ezek mind közszájon forognak Salgótarjánban. A csapat hívei közül nem kevesen attól tartanak, hogy a bajnokság befejeztével, a szélrózsa minden irányába szétszéled a gárda, és a lelkes szurkolótábor számára nem marad más, csak az üres nosztalgia. Dombi elnök derűlátó, a gyászos PVSK-meccs után úgy fogalmazott, hogy jövőre, ha mostani hibákból sikerül okulni, valóra válhat a nagy álom, a felsőház!
SKK – PVSK 68-89 (34-41), Salgótarján, 900 néző, v: Pázsitka, Benczur. SKK: Hivrenko (20), Farkas (6), Borók (18), Tóth (6), Földesi (10). Csere: Szebta (6), Magyar (2). Edző: Tatár István. PVSK: Sípos (4), Völgyi (5), Haszjanov (29), Miklóssy (8), Kovács (21). Csere: Milovidov (12), Káldi (9), Pákozdi, Csirke (2). Edző: Varga Ferenc, Füzy Ákos.
