Kosárlabda, NB I/B Piros csoport, férfiak, 18. forduló. KNC-Fekete Sasok – Baja 97-93 (20-18, 26-23, 21-23, 23-26, 7-3), Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 500 néző, vezette: Kis B., Král. KNC-Fekete Sasok: Major (22), Tiba (13), Ughy (24), Czakó (8), Czibere (7). Csere: Kiss K. (23), Radonjics, Kelemen. Edző: Tóth Károly. Bajai KK: Hosszú (23), Pálkerti (30), Ács (7), Szűcs (14), Kancsár (13). Csere: Tóth G., Bődi (6), Kreiter. Edző: Hosszú István, Kajtár Zsolt. Kipontozódott: Ács a 35., Ughy a 40., Kiss K. a 42., Hosszú a 43. percben. Az eredmény alakulása: 3. perc: 1-9, 8. perc: 16-11, 12. perc: 27-20, 17. perc: 37-32, 24. perc: 54-54, 28. perc: 65-59, 35. perc: 82-69, 38. perc: 83-86, 42. perc: 92-93.
Öt év hosszú idő. Éppen ennyi ideje nem sikerült a kilencvenes évek első felében a B-csoport meghatározó alakulataként számon tartott salgótarjáni kosárlabda együttesnek kiharcolnia az osztály legjobb nyolc csapata közé kerülést. Legutóbb az 1996/97-es szezonban a többek között Larry Carrt, Borók Lászlót és Kovács Zoltánt felvonultató gárda tudott az alapszakaszban csoportja első négy helyének valamelyikén végezni, azóta azonban többnyire az alsóházban, sőt, egyszer a NB II-ben tusakodtak a Sasok. Abból a garnitúrából napjainkra hírmondó sem maradt, az utódok azonban most a régen várt – tudják, öt év… -, siker küszöbére értek. Majoréknak vágyaik beteljesüléséhez nem kellett mást tenniük, mint pénteken este hazai környezetben legyőzniük egyik legfőbb vetélytársukat, a velük azonos mérleggel (tíz győzelem és hét vereség) álló Bajai KK-t. Azt a Baját, amelynek múltja szintén sokkal fényesebb, mint a jelene, hiszen az elmúlt évtizedben a Sugovica-parti város reprezentánsa – hívták akár Bajai Bácskának, vagy éppen Bajai Honvédnak -, rendre az A-csoportban szerepelt, mára viszont szinte csak Hosszú István elhivatottságának köszönhető, hogy a településnek egyáltalán első osztályban játszó együttese van.
A két szebb napokat is megélt rivális tehát most egymás ellen kellett eldöntse, melyikük lesz tagja a B1-csoportnak, azaz melyikük szerepelhet a rájátszásban először a 13-20. helyért. Aki győz, biztosan ott lesz a legjobbak között, de a vesztesnek is maradt hajszálnyi esélye a továbblépésre, amennyiben kedvezően alakul a MAFC-Diana – Debrecen találkozó. Érdekesség, hogy a fővárosi ütközetben szintén ellenérdekeltek voltak a nógrádi megyeszékhelyen csatázó felek, ugyanis a Sasok, a Debrecen, míg a déliek a Diana sikeréért szorítottak. Elsősorban persze saját erejükre kívántak hagyatkozni a mérkőző felek, akik egyaránt mindent és mindenkit bevetettek a siker érdekében. A tarjániaknál természetesen ott voltak a bemelegítésnél a héten sérüléssel bajlódó középjátékosok, Czakó és Tiba, míg a vendégoldalon a kezdő ötösben szavazott bizalmat magának a negyvenesztendős, egykori válogatott, ma játékos-edzőként tevékenykedő Hosszú István, aki amúgy inkább a kispadról szokta irányítani övéit, s csak akkor lép pályára, ha feltétlenül szükséges – most az volt.
Major emelte be a találkozó első kosarát büntetőből, azonban a jó hazai folytatás elmaradt, helyette az öttagú szurkolótábora által síppal-dobbal támogatott bajaiak percei következtek. Zsinórban kilenc pontot hoztak össze Szűcsék, mire a Sasok végre megrázták magukat, s szigorítottak védekezésükön. A megszerzett labdákból indított ellencsapások végre eredménnyel zárultak: Ughy többször is betalált kintről, a csereként beállt, igen erőszakos Kiss Károly pedig a palánk alatt jeleskedett, így most a szintén nem nagy létszámú, ám hasonlóan lelkes hazai kemény mag tombolhatott. A Tóth-tanítványok 15-2-es rohammal ötpontos vezetésre tettek szert, a negyed végén azonban egy-két figyelmetlenség elég volt ahhoz, hogy a látogatók felzárkózzanak. A második tíz percet hét-nullás sorozattal kezdték a sasok, a válasz azonban hamar érkezett egy tizenegy-kettes széria formájában, amivel kiegyenlítettek a vendégek. A tarjániak újabb elszakadási kísérletét elsősorban a lendületes Major tíz pontja fűtötte, de mivel Hosszú és Pálkerti szorgalmasan válaszolgattak a hazai találatokra, továbbra sem nőtt számottevően a felek közötti különbség.
Ötegységnyi előnnyel kezdhették a házigazdák a második félidőt, a Hosszút pihentető bajaiak azonban továbbra is szívósan tapadtak ellenfelükre, olyannyira, hogy a huszonnegyedik percre behozták lemaradásukat. Ekkor előbb Czakó, majd Tiba szerzett három pontot „kosár jó, plusz egy dobás” formájában, majd Major és Ughy is betalált – utóbbi a köríven túlról – 65-66-ra alakítva az eredményt. Ám a tekintélyes előny újfent tiszavirág-életűnek bizonyult és a záró tíz perc előtt mindössze három ponttal tartottak előrébb a vendéglátók, ami izgalmas befejezést sejtetett. Az utolsó negyed elején a Sasok egy döntőnek szánt offenzívát indítottak, amiben az újból felpörgő Kiss játszotta a főszerepet tíz pontjával. Öt perccel a zárás előtt már-már úgy tűnt, hogy hátradőlhetnek a hazai szurkolók, hiszen tizenhárom egységnyire nőtt a csapatok közötti differencia. Igen ám, csakhogy ekkor akcióba lépett Pálkerti Tamás, aki egy lábról elugorva a palánk segítségével beszórt egy triplát. Szerencséje volt – legyintettek a nézők, azonban a kis irányító rögtön megismételte előző mutatványát, majd még egyszer…, még egyszer…, és még egyszer! Eközben a hazaiak mindössze Ughy egy szem büntetőjét tudták felmutatni, így két perccel a vége előtt Pálkerti újabb – immár zsinórban ötödik – hármasával a Baja átvette a vezetést.
Most mi lesz? Szerencsére a túloldalon Major is bemutatta, hogy ő is be tud találni távolról – kilencven másodperccel a vége előtt még mindig nem dőlt el semmi. Szűcs egy büntetőjére Kiss válaszolt két jó szabaddobással, ami azt jelentette, hogy az utolsó percbe a Sasok léphettek minimális előnnyel. A végjátékban összesűrűsödtek az izgalmak. A négy személyi hibás Ughy szabálytalankodott Pálkertivel szemben, az addig alig hibázó vendégjátékos egyik dobását elrontotta, a másodikkal viszont újra egalizált. Jöhettek a Sasok, s Major betalált – ezzel lett 90-88. Óriási hangzavarban kevesebb, mint fél perccel a dudaszó előtt a meccsben maradásért támadtak a vendégek, s Bődi egyenlített, ráadásul még szabálytalankodtak is vele szemben a hazaiak. Fordult a kocka, öt másodperccel a zárás előtt elúszni látszott a Sasok számára a hajó, de Bődi keze a döntő pillanatban, a büntetőkörben megremegett, így maradt a döntetlen, jöhetett az ötperces hosszabbítás.
A ráadás első kosarát Hosszú szerezte, de a remeklő Kiss Károly nem késlekedett a válasszal. A veterán vendég bedobó még egyszer előnyhöz juttatta csapatát, a végjáték azonban teljes mértékben a Sasoké volt. Czibere tempója és büntetője után a bajai ellentámadás eredménytelen maradt, Czakó közeli kosara pedig már behozhatatlan, négypontos hazai vezetést jelentett. A hátralévő nyúlfarknyi időben még Major lopott labdát Pálkertitől, végleg eldöntve a csata és a továbbjutás sorsát. A lefújást követően örömtáncot járó hazai játékosok, és a vereség miatt szomorú, de a négybe kerüléssel vigasztalódó bajaiak sokáig emlékezetes mérkőzéssel ajándékozták meg a találkozóra kilátogatókat. A Sasok pénteki játéka egyébként egész alapszakaszbeli teljesítményük levonata volt: Ughyék többször is bebiztosíthatták volna továbbjutásukat, azonban a végén mégis vért kellett izzadniuk a sikerért. Persze, mint tudjuk: minden jó, ha a vége jó. Tóth Károly: – Ezt a találkozót kétszer kellett megnyernünk. Hosszú István: – A rendes játékidőben megnyerhettük volna a mérkőzést, de az utolsó percben több büntetőt is elhibáztunk. A hosszabbításban aztán a Salgótarján már jobbnak bizonyult.
