Egyszerű gyári munkás volt, aki mint ifjú levente atlétatehetség került be az Acélgyárba. Édesapja a kisterenyei Solymosi uradalomban állt alkalmazásban. Feledi István istenáldotta tehetség volt a sportban, mint ifjúsági atléta lett Magyarország síkfutó bajnoka, országos rekorddal az 1500 m-es távon. S ezt a rákövetkező évben is megismételte! (1942 és 1943) Ő volt megyénk első ifjúsági országos bajnoka. Nyugodtan írhatom, tehetségének híre országos lett, akkori szakemberek nagy eredményeket vártak tőle. A vállalat akkori vezérigazgatója, Tetmájer Alfréd Tarjánban jártakor kikísértette magát, Feledi munkahelyéhez (a tengelygyártásnál talicskázott apróbb alkatrészeket a szerelés helyére), hogy személyesen megismerje a tehetséges fiatalt. Felszólította Feledit, jelölje meg azt a munkahelyet, ahol dolgozni szeretne, s az legyen olyan, hogy kellő energiája maradjon a sportolásra. Feledi élt a lehetőséggel, a szegcsomagoló üzemben lett mérlegelő, ellenőrző beosztásban. (Hja, akkoriban még ismeretlen volt a munkaidő-kedvezmény fogalma.) Jellemző volt, hogy a tehetséges atléta nemcsak a szakemberek figyelmét keltette föl, de a gazdaságvezetés élenjárói is érdeklődtek felőle. Pl. Mátyás vezérigazgató, a RIMA második embere Ózdon órákat várt, hogy az oda versenyre érkező tarjániak között megismerje Feledi Istvánt. A kiváló atléta többször volt tagja a magyar válogatottnak is. Sajnos ifjúsági korból kinőve, a háború által megzavart időben, s valljuk meg maga kissé komolytalan életviteléből is, idő előtt kiégett, s az üzemben szerzett betegsége következtében idő előtt nyugdíjazásra került. Elhatalmasodott betegségében két alkalommal is súlyos combműtétre került sor és szomorúságunkra elég fiatalon hunyt el.
