Tíz éve, 1990 májusában jutott fel a NB II-ből a NB I/B-be a SKSE férfi kosárlabdacsapata. Kilencévnyi élvonalbeli játék után tavaly újra a NB II-ben kezdte szereplését az azóta KNC-Fekete Sasok nevet viselő salgótarjáni kosaras csapat, amely egy évtizeddel a nagy elődök sikerét követően újra a feljebblépés küszöbén áll. Ez adott apropót egy kis visszatekintéshez, amelyben a megyeszékhely kosárlabdacsapatának élvonalbeli szereplését elemezzük.
1989/1990. Salgótarjánban az ötvenes évektől kezdve mindig jelen volt a férfi kosárlabda. Az ötvenes években még a NB I-ben pattogtattak a sportág városi szerelmesei, majd a NB II-ben és a megyei bajnokságban szerepeltek az együttesek, váltakozó sikerrel. A nyolcvanas évek közepére a SKSE színeiben összeállt egy erős együttes, amely éveken át a NB II meghatározó együttese volt, ezüstéremtől az ötödik helyig sokféle eredményt elértek. Az osztály azonban egyre kevesebb perspektívát nyújtott, így a játékosok és a szimpatizánsok úgy döntöttek, megpróbálják közös erővel kivívni a feljutást, immáron a NB I/B-be. Ehhez a személyi feltételek ideálisak voltak, a csapatban megfelelő arányban voltak fiatalok és idősebbek. Juhász Béla, Fekete Csaba, Tóth Péter, Balogh István, Szabó Péter, Dániel Tamás, Magyar János, a Salgótarjánban tanuló nyíregyházi Mészáros Károly, valamint két szlovák, dr. Kecskeméti Róbert és Grenda Róbert alkotta az 1989/1990-es keretet. Ennek a csapatnak reális esélye volt a bajnoki címre, s a csoportgyőzelem után a rájátszásban (a HÉSZ-Gépszolg előde, az Egri Tanép ellen), bebiztosította a feljutást az együttes.
1990/1991. Mi lesz a NB I/B-ben? A keretet mindenféleképpen meg kellett erősíteni, főleg a két szlovák játékos, valamint Mészáros távozása miatt. Helyükre érkezett a rájátszásban már a csapatban is bemutatkozó Földesi Péter a Honvédból, majd ugyanonnan az edző Tatár Attila, valamint Molnár Péter, Borók László és a válogatott Farkas Attila. Két külföldit is igazolt a SKSE, Pavel Hivrenko és Anatolij Szebta jó választásnak bizonyult. A szezon előtt szokásos Szert Sándor emlékversenyre igen erős ellenfeleket hívott meg a csapat, a nyolc gárda közt két szlovák, egy holland és két jugoszláv együttes mellett a Budapesti Honvéd is tiszteletét tette. Ezek után érthető, ha igen nagy várakozás előzte meg az első NB I/B-s szezont, amely bizony pokoli rosszul kezdődött, mindjárt az első összecsapáson, a Falco ellen vereséget szenvedett a gárda úgy, hogy három másodperccel a rendes játékidő lefújása előtt még a tarjániak vezettek, de egy labdaeladás után egyenlített, majd a hosszabbításban nyert is a szombathelyi gárda. Ez a gikszer rányomta a bélyegét a folytatásra, hét vereség és mindössze egy győzelem (a TF ellen) volt a folytatás. A Százhalombatta elleni győzelem után azonban újra összeállt a gárda, s végül mindössze egyetlen győzelemre álltak attól a tarjániak, hogy a feljutásért játszanak. Együtt volt a társaság, pedig a pénzért akkor is küzdeni kellett, az alapfizetéseket ugyan még állta a Sese, ám a prémiumokat, az utazás és a felszerelések árát már a szponzorok adták össze. Nyáron aztán nagy változás állt be, a SKSE megszűnt, a szakosztály önálló klubbá szerveződött Salgótarjáni Kosárlabda Klub néven, Dombi András elnökletével.
