Kosárlabda, NB I/B Piros csoport, férfiak, 12. forduló. Hódmezővásárhely – KNC-Fekete Sasok 94-77 (27-17, 19-26, 20-17, 28-17), Hódmezővásárhely, 100 néző, vezette: Kékesi, Gál. Hódmezővásárhelyi KSK: Kováts R. (15), Parády (32), dr. Borbáth (22), Jáhni (7), Böszörményi (18). Csere: Buzás, Szabó A. Edző: Valaczkay Győző, Polányi Géza. KNC-Fekete Sasok: Major (16), Tiba (15), Ughy (19), Czakó (13), Kis S. (8). Csere: Kiss K. (4), Czibere (2). Edző: Laczkó Sándor. Az eredmény alakulása: 2. perc: 6-2, 7. perc: 18-11, 13. perc: 34-24, 19. perc: 43-39, 24. perc: 57-46, 28. perc: 63-54, 35. perc: 77-69, 38. perc: 87-75.
Mindig különleges ízt ad egy találkozónak, ha egy-egy szakvezető vagy játékos korábbi együttese ellen indul csatába, hiszen ilyenkor az illetőben fokozottan dolgozik a bizonyítási vágy. Különösen igaz volt ez a szerda esti, hódmezővásárhelyi összecsapásra, ugyanis a vendéglátók kispadján az egykor Nógrádban is dolgozó Valaczkay Győző foglalt helyet, míg a tarjáni Kis Sándor-Ughy-Czibere hármas számára pár éve még hazai pályának számított a hódtói sportcsarnok. Az előadás főpróbája mindenesetre eléggé ellentétesen sikerült a két rivális számára, hiszen míg a Sasok a bajnokság eddigi legnagyobb meglepetését okozva tizenöt pontos győzelmet arattak az éllovas Univer KSE ellen, addig a vásárhelyiek a sereghajtó Miskolctól szenvedtek sima vereséget a hét végi fordulóban. Úgy tűnt tehát, hogy a vendégek készülhettek jobb formában a mérkőzésre, azonban az ilyen presztízstalálkozók, azért is kivételesek, mert ezekre a gyengébben szereplő együttesek is rendre felszívják magukat…
Már a találkozó elején nyilvánvalóvá vált, hogy Valaczkay Győző a kifinomult csapatjáték helyett inkább játékosai kiváló egyéni képességeire építi taktikáját. Megtehette, hiszen olyan biztos kezű dobók álltak rendelkezésére, mint dr. Borbáth, Parády, vagy Böszörményi, akik támadásban addig-addig járatták a labdát, míg rést nem találtak a Sasok védőfalán és az így adódó helyzeteket kíméletlenül ki is használták. A tarjániak Kecskemét ellen fényesen bevált zónavédekezése ezúttal eléggé foghíjasnak bizonyult, amit jól mutat, hogy a hazaiak az első negyedben öt triplát süllyesztettek el a vendéggyűrűben. Ughyék támadójátéka meglehetősen sok kívánnivalót hagyott maga után, a játékosok legtöbbször egyénileg akarták megoldani a helyzeteket – mérsékelt sikerrel -, így nem csoda, hogy a házigazdák tízpontos vezetésével zárult a nyitó negyed.
A második felvonás elején továbbra is a szinte hibátlanul dobó csongrádiak akarata érvényesült, akik magabiztosan, a legjobb pillanatokban szerzett kosarakkal tartották előnyüket. A Sasoknál Czakó és Tiba pötyögtetett be pár pontot, de a kinti emberek úgyszólván semmi veszélyt nem jelentettek a hazai kosárra. A tizenhetedik percben már tizenhárommal vezettek Borbáthék, amikor a látogatók végre ráébredtek, hogy ha nem kapcsolnak magasabb sebességi fokozatba, végleg kicsúszhat a kezükből az előzetesen megnyerhetőnek vélt mérkőzés. Végre volt ritmusa a vendégakcióknak és a védelem sem hasonlított átjáró-házhoz. A háromperces lendületes játék eredménye 13-0 a Sasoknak, azaz: egyenlítés és remény a második félidei hasonló folytatásra. Hogy azért ne legyen felhőtlen a vendégek öröme, arról Parády gondoskodott az utolsó másodperces triplájával, amivel visszavette a vezetést csapatának (46-43).
A szünet inkább a házigazdáknak jött jobban, akik egy kis pihenőhöz jutottak és fordulás után ismét növelni kezdték előnyüket. Ezúttal Parády vitte a prímet, de a fiatal Kováts is több jó megmozdulással vétette észre magát, így a negyed közepére tíz pontos szakadék tátongott a felek között, amikor Majorék újból észbe kaptak és a felvonás végére hat egységnyire szorították le a különbséget, tovább éltetve ezzel a reményt. A záró tíz perc elején úgy tűnt, hogy talán a fordítás is sikerülhet, de a sorsdöntő pillanatokban rendre megremegtek a tarjáni kezek. Ha sikerült kosarat szerezni, arra a hazaiak rögtön válaszoltak, amikor viszont Tibáék nagy nehezen kivédekeztek egy-egy vásárhelyi rohamot, akkor rendszerint az ellentámadások is eredménytelenül zárultak. A Sasok egyre csak futottak az eredmény után, a Valaczkay-tanítványok azonban az idő múlásával párhuzamosan, fokról fokra váltak magabiztosabbá és az utolsó percekben már minden hazai játékosnak sült a keze – a találkozó folyamán tizenhárom hárompontosat szórtak a házigazdák játékosai. Amikor már az addig jobbára csak bóklászó center, Jáhni is triplát dobott, a másik oldalon lassan kezdtek beletörődni a vereségbe. A befejezés így sajnos eléggé kínosra sikeredett, hiszen a ritkán látható nagyszerű formában játszó Parády vezérletével az utolsó pillanatig hajtó vendéglátók végül tizenhét pontos vereséggel rángatták vissza a földre a Kecskemét legyőzése után talán túlságosan is a fellegekben járó Sasokat.
A salgótarjániak szerdai játékát elnézve csak találgatni tudunk, vajon melyik az együttes igazi arca: a Kecskemét ellen ragyogó teljesítményt nyújtó, vagy pedig a Hódmezővásárhelyen, igen gyengén produkáló? Nos, úgy tűnik, Ughyék képesek esélytelenül, de sziporkázva győzni, vagy akár favoritként ki is tudnak kapni. Reméljük, hogy a soron következő bajnoki, illetve kupatalálkozókon ismét szebbik arcukat mutatják a Laczkó-tanítványok, hiszen decemberben mindkét sorozatban fontos találkozók következnek. Valaczkay Győző: – Kiváló teljesítménnyel, rutinos játékosaink segítségével sikerült legyőznünk az igen jó erőkből álló Fekete Sasokat. A salgótarjániak a Kecskemét legyőzése után talán túlságosan is könnyedén vették ezt a találkozót. Laczkó Sándor: – Nagyon sajnálom ezt a vereséget, úgy gondoltam ugyanis, hogy a Kecskemét elleni lendület tovább tart majd. Sajnos idegenben még nem tudjuk hozni az otthoni formánkat, de bízom benne, hogy ezen a közeljövőben változtatni tudunk.
