Végleg elkelt az a serleg, amelyet minden esztendőben az év legjobb felnőtt női sportolójának ítélnek oda megyénkben a sportkedvelők és sportvezetők. A kupa, melyet három egymást követő, vagy szünet esetén öt elsőséggel lehet végleg elnyerni, egy mosolygós, elbűvölően csinos ifjú hölgy lakását díszíti végérvényesen: Bereczki Brigittáét. A salgótarjáni Petőfi DSE sífutónője az eddigi tizenkét kiírásból ötször lett kategóriájának legjobbja.
– Mondd, hogyan nyerhet egy sífutó hó nélküli díjat? – Igaz, hogy nem volt hó, de hála a sírollernek, sikerült egy nagyon jó évet kifognom. A májusi, hollandiai Európa Kupa futamon harmadik lettem, majd a Magyarországon rendezett Európa bajnokságon is sikerült három bronzérmet kasszírozni. Váltóban, az országúti és hegyi versenyen egyaránt a dobogó harmadik fokára állhattam. Aztán Olaszország következett, ahol sikerült megnyernem egy összetett hosszútávú versenyt, 30 kilométeren másodikként értem célba, a 36 kilométerest pedig megnyertem. Nagy elégtétel volt számomra, hogy hazájában győztem le az EB győztes Dal Sasso Guidinát. Szóval így jött össze hó nélkül… – Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a tanítással? Mert ha jól tudom, pedagógus vagy… – Egyszerűen. Úgy, hogy nem tanítok. Ennyi edzés és verseny mellett ezt nem is lehetne lélekkel csinálni. Lélek nélkül pedig nincs értelme.
– Nem hiányzik a katedra? – Hiányzik, de amíg bírom erővel, addig versenyzek. Úgy érzem, még van bennem néhány jó eredmény. Versenyezni nem lehet nyugdíjig, tanítani viszont igen. Egy valami viszont nagyon hiányzik, egy nagyon komoly biatlonverseny. – Hát ilyeneket éppen rendeznek itt-ott… – Pontosítsunk, inkább OTT. Itt Magyarországon nincs hó, voltaképpen kész lutri az egész felkészülési időszak, mert oda, ahol a nagy biatlonversenyeket rendezik, egyszerűen nincs pénz elutazni. Igazán nem tudom, mi lenne velem, ha nem találják ki a sírollert, ami végre már elfogadott sportág. – Maradna a tábla, meg a kréta. Így viszont készülhetsz az újabb szezonra. Milyen céljaid vannak 1991-ben? – Szeretnék elkövetni valamit a nyári rollerszezonban. Előtte viszont Lahtiban, a biatlon VB-n kellene minél jobban helytállnom. Remélem, sikerül. Optimista alkat vagyok. Ha már az évszakokban nem bízhat az ember, legalább bízzon önmagában.
– Végezetül térjünk vissza a pedagógiához. Te egyáltalán nem látszol egy száraz matematikusnak, aki folyton halmazokban és képletekben gondolkodik. Pedig a testnevelés mellett ez a másik szakod. Hogyan egyeztethető össze a kettő? – Az a mondás, hogy ép testben ép lélek, elég régi keletű. Ez a párosítás, még ha sokaknak furcsa is, tulajdonképpen ékes bizonysága annak, hogy nem is mondtak butaságot az ókori görögök. Egyébként legjobb tudomásom szerint már matematika-testnevelés szak nem létezik, éppen amiatt, hogy sokan nem tudtak megbarátkozni ezzel a kettősséggel. Pedig, hogy mennyire fontos mindkettő, arra nyugaton számos példa van. Nálunk a szellemiekkel még csak elvagyunk valahogy, de országunk lakóinak átlagos kondíciójáról talán most jobb, ha nem szólok…
Lehet, hogy tényleg jobb. Bereczki Brigitta azonban mindkét vonalon őrzi kondícióját. Az 1985, 1988, 1989, 1990 és 1991, januári díjátadások után lehet, hogy még jövőre is találkozunk vele. Év közben azért a szinusztételt és társait sem felejti el. Ez holtbiztos!
