„Zsuzsi mikor indul Amerikába? Egészséges? Láthatjuk-e majd a televízióban? Mikor jön haza?” – a sport iránt érdeklődők gyakran tettek fel a fentiekhez hasonló kérdéseket mostanában. Nos, Bekecs Zsuzsa vasárnap reggel hét órakor ül fel a repülőgépre, amely csapattársaival együtt Salt Lake Citybe, a XIX. téli olimpiai játékok helyszínére röpteti őt. A tízmilliós Magyarországot huszonnégyen képviselik a világ sportolóinak nagy téli találkozóján. Egyikük – örömünkre -, Nógrád megye szülötte, a sísportjáról régóta ismert Salgótarján biatlonosa.
Amikor 16 évvel ezelőtt egy tömegsport futóversenyen a Petőfi DSE síedzői felfigyeltek a nyurga, vörös hajú zagyvarónai kislányra, még senki sem gondolta, hogy a majdani többszörös olimpikont fedezték fel. Később, amikor látták lelkiismeretességét, akadt, aki megjegyezte: ha továbbra is így dolgozik, sokra viheti. S Zsuzsa szorgalmas és kitartó volt mindig, s az ma is: a sportban, a tanulásban és a munkában egyaránt. Ezt várta és várja tőle az őt egyedül nevelő édesanyja és érte sokat dolgozó nagymamája, na meg a sok-sok segítő. A középiskolában (a Táncsicsban) és a Könnyűipari Műszaki Főiskolán is jó tanuló volt és természetesen kiváló sportoló. S amint lehetett – többek segítségével -, munkába állt, s elkezdte egyetemi tanulmányait, ugyanis a közgazdászdiplomát is meg szeretné szerezni, s minden bizonnyal meg is szerzi. Jelenleg a Salgótarján és Környéke Vízmű Kft. megbecsült dolgozója, minőségbiztosítási menedzsere.
Bekecs Zsuzsa, mint biatlonos, bejárta a világot. Versenyzett már Norvégiában, Finnországban, Svédországban, Svájcban, Olaszországban, Franciaországban, Szlovákiában, Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban, Németországban, Romániában, Fehéroroszországban, Szlovéniában, Japánban, az Egyesült Államokban és Kanadában. Leginkább az észak-európai országok szépsége, nyugalma, az ottani emberek téli sportok iránti szeretete hatott rá, ahol egy-egy Világkupa versenyen 100-150 ezer ember szurkol minden versenyzőnek. Beki – mert hiszen mindenki így ismeri -, sok szép sikert ért már eddig is el, elsősorban kiegészítő sportágaiban: sírollerezésbe és nyári biatlonban Európa és Világkupa futamokat nyert. A mostani már a második olimpiája lesz, 1998-ban ott volt Naganóban is. Noha sokat tett azért, hogy helytálljon az amerikai hegyekben, tudja, hogy lehetőségei végesek. Attól tart, hogy akadnak, akik irreálisan magasra teszik vele szemben a mércét, erről elutazásakor sem szívesen beszélt. Felkészülése alapos volt ugyan, de nem zavartalan.
Amikor városházi ünnepélyes búcsúztatásakor Puszta Béla polgármester megemlítette, hogy Zsuzsa február 13-án, nagymamája születésnapján is rajthoz áll, a férfiasan kemény kislány kicsit elérzékenyült, s a szeme sarkában különös fény jelent meg – talán egy könnycsepp? Bizonyára hazagondol február 13-án is szeretett nagymamájára, arra a szerény, szorgalmas asszonyra, akinek talán édesanyja mellett a legtöbbet köszönhet. S lehet, hogy február 13-án lesz az utolsó világversenye, mert úgy érzi, 26 évesen már illene megalapozni a jövőjét. Tanulni, dolgozni, alkotni szeretne. „Nekem minden fillért a fogamhoz kell verni, nekem magamnak kell megkeresni a lakásra valót is” – mondta egyszer. Ha viszont visszavonul, akkor sem érheti szemrehányás. Ha folytatja, talán 2006-ban még ott lehet a torinói téli olimpián. Azt mondják ugyanis, hogy a biatlonosok 30 éves kor körül képesek a legjobb eredmény elérésére, ekkorra érnek be.
Bekecs Zsuzsi tehát néhány óra múlva már a sós tó városában lesz, s részvétele az ötkarikás játékokon tisztelgés is. Tisztelgés azon kiváló tarjáni sízők, az ország legjobbjai emlékének, akik 1944-ben az erdélyi Nagy-Pietroszon vesztették életüket. Nekik, az ő mélyre gyökerezett és máig élő emléküknek is köszönhető, hogy Salgótarjánban mindig akad valaki, aki magas szinten ápolja a síhagyományokat. Talán ezért is mondta egy néni a minap: „Zsuzsi a mi lányunk!” Igen, Zsuzsi a mi lányunk, aki a nemes küzdelemben kiharcolt olimpiai részvételével öregbíti Salgótarján és Nógrád megye hírnevét, s szerénységével, szorgalmával, emberi tartásával sokak számára példaképül szolgálhat.
