Debreceni Egyetem – GloboNet-Fekete Sasok 72-91 (16-23, 20-19, 14-27, 22-22), Debrecen, DEAC csarnok, 50 néző, vezette: Balogh L., Csősz. Debreceni Egyetem: Kurinczky (8), Lakatos (7), Simon N. (13), Boros (11), Bojtár (6). Csere: Kormos (7), el-Safadi, Kovács Imre (16), Kovács István (4). Edző: Sarkadi Ferenc. GloboNet-Fekete Sasok: Böszörményi (8), Ughy (20), Kollár (6), Hartvich (21), Válek (31). Csere: Major (5), Tiba. Edző: Farkas Attila. Az eredmény alakulása: 5. perc: 6-10, 8. perc: 13-18, 14. perc: 20-32, 17. perc: 28-40, 22. perc: 41-48, 26. perc: 46-62, 32. perc: 50-76, 36. perc: 67-78. Kipontozódott: Böszörményi a 35. percben.
Igazán nem mondhatjuk, hogy a most futó szezon eddig eltelt részében sok babér termett volna a GloboNet-Fekete Sasok kosarasainak az idegenbeli rangadókon, hiszen mind Tiszaújvárosból – azt a mérkőzést még mindig siratják a Karancs-alján -, mind Nyíregyházáról vereséggel voltak kénytelenek távozni a Farkas-tanítványok. Ezúttal ismét amolyan négypontos derbi várt Hartvichékra, akik ahhoz a Debreceni Egyetemhez látogattak az elmúlt hétvégén, amely ugyan pillanatnyilag nem áll továbbjutást érő pozícióban, de még korántsem mondott le az előrelépésről. Arról nem is beszélve, hogy a nagy testvérek, vagyis az A-csoportban remeklő Vadkakasok is rajta tartják vigyázó szemüket a Sarkadi-csapaton, sőt nem csak figyelik, hanem egy-egy kölcsönjátékossal meg is támogatják az öcsikét, amely ennek köszönhetően, B-s szinten legalábbis, eléggé masszív együttesnek mondható, olyannak, amely hazai környezetben bármikor képes lehet egy-egy elővigyázatlan nagycsapat skalpjának begyűjtésére. Bár a fordulót még csupán a második pozícióból várták a Sasok, a vasárnap esti találkozóra már éllovasként készülhettek, hiszen a pár napja még pokolba kívánt gödiek megtették azt a szívességet, hogy gőzelemmel távoztak a táblázat élén álló Tiszaújváros mindeddig bevehetetlen arénájából, mintegy utat nyitva ezzel a tarjániaknak a csúcs felé. Ahhoz azonban, hogy a Majorék uralkodása a Piros-csoportban ne legyen pünkösdi királyság, mindenképpen sikerrel kellett abszolválniuk az egyetemisták elleni összecsapást, s nem utolsósorban azért is lett volna kívánatos egy cívisvárosban elért diadal, amire a salgótarjániak több mint egy évtizedes NB I-es szereplése során még nem akadt példa, mivel ezzel törleszteni tudtak volna valamicskét a kupakudarc miatt, saját maguk és szurkolóik felé fennálló tartozásukból.
Hazai kosárral kezdődött a találkozó, ám mint kiderült a két gárda salgótarjáni összezördüléséhez hasonlatosan, ezúttal is ez volt az utolsó alkalom, hogy debreceni vezetést mutatott az eredményjelző. A krónikus centerhiányban szenvedő házigazdák kezdettől fogva képtelenek voltak tartani Hartvich Tamást és Jozef Váleket, a vendégek két csupa izom középjátékosát, akik jó szokásukhoz híven meglehetősen szaporán gyűjtögették a pontokat és lepattanókat. Kettesben a csapat első félidőben szerzett negyvenkét egységéből harminckettőt (!) szereztek, ám igazságtalanok lennénk, ha csak az ő dicséretüket zengenénk, hiszen bár a gólgyártásban ezúttal lemaradtak, védekezésben a kicsik is nagyot alkottak. Ughy Albert, Kollár Balázs, Böszörményi Péter, valamint az ezúttal a kispadról beszálló Major Gergely rengeteg labdaszerzéssel, jó bejátszással tették hasznossá magukat, s e nagymérvű összefogás eredménye nem is maradt el: az első húsz perc java részében tíz pont fölött állandósult a látogatók előnye. A félidő hajrájában viszont némileg alábbhagyott a Sasok lendülete, így a házigazdák pár pontot ledolgoztak a hátrányukból (36-42).
Fordulás után aztán gyorsan gyarapodni kezdett a tarjániak fórja, akiknél ebben az időszakban (is) a fentebb már méltatott, s ismét kirobbanó formában kosarazó Válek vitte a prímet. A szlovák légiós tizennégyet szerzett csapata első tizennyolc pontjából, s miután a védekezés továbbra sem hagyott kívánnivalót maga után, a csapatok közötti differencia húsz pontra nőtt. Sőt, ezúttal még az oly rettegett területvédekezés sem tudta a vendégek útját állni, igaz a debreceniek zónája nem sokban hasonlított a Sasoknak Nyíregyházán és Gödön oly sok kellemetlenséget okozó áthatolhatatlan élő-sövényre. A záró tíz perc elején már huszonhattal tartottak előrébb a látogatók, akiknek magabiztos győzelmét úgy tűnt az égvilágon semmi sem veszélyezteti. Igen ám, csakhogy ekkor apró porszem került az addig precízen működő tarjáni gépezetbe, s ezt kihasználva a házigazdák, egy 17-2-es rohammal jócskán faragtak hátrányukból. Csakhogy a játékidő még a tarjániak előnyénél is gyorsabban fogyott, ráadásul mire az egyetemisták igazán belelkesülhettek volna, Ughy két villámgyors, idegnyugtató triplával, valamint két büntetővel végleg szertefoszlatta az amúgy is haloványan pislákoló hazai reményeket. A legvégén a sorsukba beletörődő egyetemistáknak a kegyelemdöfést Válek adta meg egy palánkszaggató zsákolással, amivel egyszersmind fel is tette a koronát önmaga és együttese vasárnapi produkciójára.
A tarjáni gárda magabiztosan, gyakorlatilag végig vezetve gyűjtötte be a két pontot az egy-két felvillanástól eltekintve a vártnál gyengébb teljesítményt nyújtó egyetemistákkal szemben. A Sasok igazából semmi különöset nem csináltak, mindössze fegyelmezetten, az akcióikat helyzetekig kijátszva támadtak, és szorosan, jól védekeztek. Mivel ezúttal mindez még lelkesedéssel is párosult, a siker nem maradhatott el. Sarkadi Ferenc: – Csak ideig-óráig tudtuk kompenzálni a magas emberek hiányát, s ezúttal kívülről sem sikerült betalálnunk. Időnként felzárkóztunk, de fordítani nem tudtunk. Farkas Attila: – Előzetesen tartottam ettől a találkozótól, de úgy gondolom, hogy fegyelmezett, okos játékkal sikerült győznünk Debrecenben. Két centerünk ismét nagyon jó teljesítményt nyújtott és a kicsik is felnőttek a feladathoz. Amennyiben pénteken vissza tudunk vágni a Tiszaújvárosnak, úgy az első helyen tudjuk zárni az évet.
