Salgótarjáni KK – Dombóvári VMSE 90-83 (41-33), Salgótarján, városi sportcsarnok, 1300 néző, vezette: Bagi, Verbélyi. SKK: Zserajics (16), Kovács (15), Fekete (9), Turcsics (16), Borók (33). Csere: Berkics (1), Molnár. Edző: Valaczkay Győző. Dombóvár: Kozma (4), Eropkin (15), Kis S. (9), Kovács (24), Kis A. (24). Csere: Kerényi, Halmai (2), Bosznai (5). Edző: Molnár István. Kipontozódott: Zserajics a 28. percben és Kozma a 35. percben. Az eredmény alakulása: 5. perc: 10-2, 16. perc: 33-22, 18. perc: 39-24, 23. perc: 41-40, 25. perc: 47-40, 27. perc: 51-51, 33. perc: 68-55, 37. perc: 79-69, 39. perc: 84-82.
Előre megfontolt szándékból, csoportosan, több ember kárára, hatalmas és cinkostárs nézősereg szeme láttára követtek el rablást szombaton este a salgótarjáni sportcsarnokban. A tettesek ismertek. De nem bánták meg tettüket, sőt… Kifejezetten örültek, és örömet szereztek sok-sok salgótarjáni és Salgótarján környéki szurkolónak. A főkolompos ezen az estén Borók László, a SKK csapatkapitánya volt. Az ő kezében volt a gyújtószerkezet, amivel felrobbantották a pályát az ismét robogni készülő dombóvári szerelvény alatt. Ezek után pedig elkezdődött a nem mindennapi izgalmat hozó, változatos és látványos kosárbirkózás.
Valaczkay Győző a sérüléssel bajlódó Skurin helyett az egészséges és harcra kész Zserajicsot állította csatasorba. A szerb idegenlégiós kosarával kezdődött a találkozó, amit ezek után többször megismételt. Borók, majd pedig Kovács is bekapcsolódott a pontgyártásba, így hamar megugrottak a Sasok. Már tizenöt pont volt a különbség, mikor a játékvezetők és a dombóváriak is magukra találtak és csökkenteni tudták a különbséget az első félidő végére. Az izgalmakra némi gyógyírt jelentett a Salgótarjáni Aerobic Klub hölgyeinek valóban formás bemutatója, valamint az Opel Kenderesi büntetődobó versenye.
A folytatás azonban maga volt a borzalom. A hazaiak hosszú percekig kosáriszonyban szenvedtek, így a vasutasok lassacskán felzárkóztak, és egy pontra megközelítették a vendéglátókat. Turcsics, majd Zserajics szerzett újra némi előnyt, ami a 28. percben teljesen elfogyott. 51-51. Mindent lehetett elölről kezdeni. A Sasok azonban nem adták fel. Miért is tették volna, hiszen olyan buzdításban volt részük, amit csak nagyon ritkán hallani a sportcsarnokban. Zserajics újabb pontos középtávoli dobása után Kovács és Turcsin következett, majd pedig a végig remekül és fáradhatatlanul küzdő Borók emelt be egy hárompontost. Újra megnyugtató lett a különbség, és úgy érződött, hogy innen már elég egy picivel többet rátenni és akkor megroggyannak a vendégek. De nem így történt. A Dombóvár bizonyította, hogy ez idáig nem véletlenül nyerték meg minden mérkőzésüket. A több mint tízpontos hátrány ellenére szívósan küzdöttek, és a rendkívüli izgalmakat hozó végjátékban újra felzárkóztak két pontra. (Tették ezt azért is, mert óriási összeget buknak, ha ezen a találkozón kikapnak. Kettőszázezer forintért játszották ezt a meccset, amíg egymillió forintot kaptak volna, ha veretlenül fejezik be a bajnokság alapszakaszát.)
Dübörgött a csarnok, gigászi harc folyt a pályán. A vendégek taktikai faultokkal próbálták széttördelni a játékot, de vesztükre mindig Borók Laci állt a büntetővonalra, ahonnan Csőri a legritkább esetben tud hibázni. Ezen a találkozón 16 büntetőből 14-et értékesített. Az utolsó másodperceket a közönség vezénylésével töltötte, amit a publikum szintén hálásan fogadott. A valóban nagy fegyverténynek számító győzelem után kijutott az ünneplésből a Sasoknak. Mondjuk meg őszintén, megérdemelték, hiszen az utolsó Fehérvár elleni találkozó eredményétől függetlenül, legalább négy győzelemmel várhatják a folytatást, a rájátszást, ami újabb lépést jelent az A csoportos helyekért folyó küzdelemben.
