Tizenhárom mérkőzést játszott eddig le a Salgótarjáni Fekete Sasok NB II-es kosárlabdacsapata a bajnokság Északi régiójában. A múlt heti szünnap után r héten sem lépett pályára a 12 győzelemmel listavezető gárda (a csütörtökre tervezett összecsapás a vendégek kérésére elmaradt a MEAFC II. ellen, az új időpont február 12., 18 óra), így a pillanatnyi szünetet arra használtuk fel Dániel Tamás elnökkel, a csapat edzőjével, hogy értékeljük a Sasok eddigi szereplését, s fellebbentsük a fátylat a közeljövő elképzeléseiről, céljairól is.
– Közel kilenc év után tavaly nyáron úgy intett búcsút a NB I/B osztálynak a salgótarjáni kosárlabda, hogy a pályán kivívta a bennmaradást. Miért kellett mégis a NB II-ben kezdenie új idényét a Fekete Sasoknak? – faggattuk az elnök-edzőt. – Egy kicsit távolabbról kezdeném. 1990 júniusában, amikor a SKSE feljutott a B-csoportba, hatalmas lendülettel vetette meg lábát a magasabb szinten. Volt összefogás a városban, a megyében, megteremtették a működés feltételeit, s ez az első néhány év az eredményességben is megmutatkozott. Ám elkövettük – s itt én vállalom, hogy ebben nekem is volt szerepem – azokat a hibákat, amelyek később az ismert gondokhoz vezettek, nevezetesen szinte teljesen elhanyagoltuk az utánpótlás-nevelést. Olyan volt a csapatunk, mint egy nagy káposzta, amelynek nincsenek gyökerei. Emellett nem tudtunk mit kezdeni a rendszerváltozás okozta új helyzettel, amikor is a korábbi főtámogatók sorra kiszálltak a sportból. Az akkori vezetőséggel az előremenekülést választottuk, gondolván, hogyha győzünk, s mi vagyunk a legjobbak a városban, a megyében, ha nekünk van a legjobb reklámértékünk, akkor minket támogatnak majd. Sajnos, ezek a törvényszerűségek felborultak, s jött egy olyan zuhanórepülés, amelynek a vége a padló volt a tavalyi bajnokság végén. Iszonyatos esztendő volt, ráadásul nem csak anyagilag, mivel szakmai szemmel sem volt szerencséje a csapatnak a bennmaradásért vívott rájátszás ötödik találkozójától eltekintve.
– Bár bent maradt a csapat, a szövetséggel nem sikerült egyeztetni álláspontunkat a korábban felhalmozott adósság átütemezéséről, így választanunk kellett vagy megszűnik a kosárlabda Salgótarjánban, vagy egy alacsonyabb szintről újra kezdjük, immáron teljesen a helyi utánpótlásra építve. Utóbbi mellett döntöttünk úgy, hogy a kölyök, serdülő, kadett és ifjúsági csapatok továbbra is a NB I-es mezőnyben játszanak, az első csapat pedig tehetséges helyi fiatalokkal a NB II-ben. Persze itt is kitűztük magunk elé, hogy csak a maximummal leszünk elégedettek, azaz edzéseken, mérkőzéseken és a körülményekben is tartjuk a NB I/B-s szintet. Ehhez szerencsére minden támogatást megkapunk a városi önkormányzattól és a létesítmény és sport kht.-től. A bajnokság állása minket igazol, hiszen csaptunk az első helyen áll 13 mérkőzésből 12 győzelemmel, tíz fordulón át százszázalékosak voltunk, s a Magyar Kupában, egyetlen NB II-esként a 26 közé jutottunk.
– Akik kilátogatnak a meccsekre, láthatják, hogy ez a csapat valóban össze sem hasonlítható a régivel. – Mert szinte teljesen kicserélődött, megújult. A gárda taktikája, játéka a fiatalokra épül, akikhez természetesen megtartottunk egy-két olyan rutinos idősebb játékost, mint Sinisa Radonjic, vagy Kis Sándor. Bár – mint már említettem – nem ők a taktika középpontjai, nagyon sokat segítettek a csapatnak, továbbra is húzóemberek, biztonságot nyújtanak. A csapatkapitány Selmeci Gábor a legjobb hazai játékos. Taktikát, figurát lehet rá építeni, ám sérülése, majd vírusos betegsége miatt sajnos sokat kihagyott, mindössze hét meccsen játszott. Kovács Péter az egyik legdolgosabb, legtervezhetőbb kosarasunk, biztosan jó NB I-es szintű kosaras lesz. Longauer Ákos egy zseni ebben a sportágban, a szó minden pozitív és néhány negatív kicsengésében. Utóbbi leginkább az önfegyelmére vonatkozik, ám ha lehiggad, bármire képes lesz. Petrucsik Krisztián akarat gazdag, jó képességű játékos, szintén sokra viheti. Az utóbbi heteket ő is az orvosi rendelőben töltötte, de gyorsan vissza fog állni. Kelemen Zoltán az egyik legfiatalabb, legígéretesebb tagja a keretnek, de még nem érzett rá a mindennapi munka gyönyörűségére. Nagyon örülök, hogy Vincze Gábor beállt a sorba, képességei ismertek, így már csak rajta múlik, mit ér el a sportban. Vartik Péterrel kapcsolatban azt kívánom magamnak, hogy minden játékosnak ilyen hozzáállása legyen mérkőzésen és edzésen egyaránt. Berczelly Balázs többre képes, mint amit az elmúlt fél szezonban láttunk tőle, de feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy az iskola sok energiáját leköti. Szeretném, ha a későbbiekben nagyobb szerephez jutna. Horváth Tamás kivételes képességeit vétek nem kamatoztatni, de az évek során másként alakult az élete. Főállásban dolgozik, a kosárlabda nála már nem első számú szempont, ettől függetlenül hasznos tagja a csapatnak. Kiss Károlyon érződik, hogy kosáriskolából, jobb utánpótlás-nevelő egyesülettől (Dombóvár, Honvéd) érkezett. Ha jobban koncentrál a feladatokra, megállja a helyét a NB I/B-ben is. Klug Péter mindig jókor és jó helyen volt. Munkája ugyan nem teszi lehetővé, hogy a részfeladatoknál többet vállaljon, de ezeket kiválóan megoldja, s hozzáállását ezúton is köszönöm neki. Juhász Bélától csak annyit kérek, hogy 50-60 év múlva, ha már nem lesz köztünk, ossza szét szívét és akaratát az utódok között. Soós Gábor és Ruszlan Haszjanov sajnos csak epizódszerephez jutott, előbbi sérülése, utóbbi munkahelyi elfoglaltsága miatt.
– A csapat azonban nem csak a NB I-es utánpótlás bajnokságban és a felnőtt NB II-ben volt jelen. – Fiatal játékosainknak szükségük van a meccsrutinra, arra, hogy minél gyakrabban, minél többször mérjék meg erejüket. Ezért is döntöttünk úgy, a felnőtt csapatot Juhász, Radonjic, Kis és Haszjanov nélkül Fekete Sasok II. néven elindítjuk a megyei bajnokságban, ahol szintén elsők, a Fekete Sasok Old Boys előtt, míg a kadett és ifi keretéből alakított Fekete Sasok utánpótlás ugyancsak megyei pontvadászatban (is) erősödik. – Kimondva, kimondatlanul lebeg a csapat előtt a cél: visszajutni a NB I/B-be. Mennyire célja ez a csapatnak, illetve milyen út vezet(het) odáig? – A NB II-es bajnokság alapszakaszából még hét mérkőzés van hátra. Ekkor kiveszik a két miskolci csapat, a MEAFC-ME és a MEAFC II. eredményeit, majd az első négy helyezett játszik egymással négy újabb oda-vissza kört. A folytatásban az Északi és a Keleti régió első két helyezettje keresztben újra vív egy páros mérkőzést, majd a Dunán innen eső négy legjobb csapat egy háromnapos tornán körmérkőzéssel dönt a végső helyezésről, s ennek győztese jut a NB I/B-be. Az időpont már ismert, június 2-4., s elnyertük e négyes döntő rendezési jogát is, azaz kimondatlanul is célunk, hogy idáig eljussunk. Persze vannak még bennem kérdések, ezért nem merem kijelenteni, hogy a feljutásért küzdünk. Lehet, hogy ez a csapat egy, maximum két emberrel kiegészítve megállná helyét a magasabb osztályban is, de hallottam már olyan tanácsot is, hogy még egy évet hagyjuk erősödni a fiatalokat a NB II-ben.
– Csak sportszakmai kérdés a visszatérés, azaz a pénzügyi feltételek már adottak? – Szó sincs róla. Komoly számításokat végeztünk, s ha egy igazi utánpótlásbázist, s mellette egy közepes erősségű NB I/B-s csapatot akarunk szerepeltetni, akkor szerintünk ez évi 15 millió forintba kerülne. Több olyan szerződést kötöttünk e szezonban, amely három-öt évre biztosít számunkra támogatást, vagyis az évi tizenötmillióból a felét már szerződésben, vagy konkrét ígéretben előre látjuk. Erre már lehet tervezni. Ez nem azt jelenti, hogy eldöntöttük: mostantól NB I-es lesz a csapat, hanem azt, hogy felkészültünk rá. – Gondolom, azért ezen célok megvalósításához nem csak anyagilag kell erősödni… – Bár az elmúlt évtizedek kosárlabda eredményeit tekintve az én működésem a legeredményesebb zsinórban 11 győzelemmel, nem vagyok egy önelégült edző. Kényszerűségből vállaltam el ezt a tisztet, s tudom, hogy szakmai felkészültségem hagy maga mögött kívánni valót. Jó lenne egy olyan szakembert a csapat mellett tudni, aki az utánpótlás-nevelésben és a felnőtt csapatnál is munkát vállalna, s nem csak egy-két évben gondolkozna városunkban. A játékos keret megerősítésére van egy fiatal, a visszalépett Hódmezővásárhelyről ingyen igazolható utánpótlás-válogatott kosaras, aki hasznára lehet a csapatnak. Szóval elindultunk egy olyan úton, amely a kor szellemének megfelelő üzleti alapokra helyezheti ezt a szakosztályt és az elmúlt évek tendenciáját legalább ebben a sportágban meg tudja fordítani. Aki pedig ebben partnerünk kíván lenni, jó tanácsa, vagy ötlete van, az előtt nyitva áll az ajtónk – fejezte be a beszélgetést Dániel Tamás.
