Balázs Dénes, a fiatal salgótarjáni középtávfutó atléta 1991 decembere óta az Amerikai Egyesült Államokban tanul. Jelenleg a kaliforniai Los Angeles külvárosában található Azusa Pacific University végzős hallgatója. Hazaruccant a nyári vakációra.
– Hogyan sikerült a legutóbbi tanéved? – Megint kitűnő lettem. – Szokás szerint… – Aha… – Milyen szakot hallgatsz? – Üzlet, marketing. – Ez kapós kint is, itthon is. – Remélem. – Körbekalandoztad Amerikát. Hányadik egyetem az, ahová most jársz? – A negyedik. A most következő, utolsó évemet már itt töltöm el. Keresgélnem kellett egy darabig, amíg erre a jó helyre rátaláltam. – Megszoktad-e már Kaliforniát? – Háááát, nagyon nehezen – mondja tréfásan. – Gondolom, állandóan esik, havazik, megvesz az isten hidege… – No, persze. Egész évben felhőt sem látunk. Legfeljebb télen esik egy kis eső. De a közeli hegycsúcs, valóban, nyáron sem veti le a hósapkáját. Amikor már nagyon melegünk van, Los Angelesből fél óra autóval, s kinn is vagyunk a havasokban.
– Mivel töltöd el a fölösleges idődet? – Hát, sajnos nem sok van belőle. Dolgozni szoktam, legutóbb egy konditeremben felügyeltem. Ha ráérek, szeretek motorozni is. – Milyen géppel száguldozol? – Suzuki 600-as motorral közlekedem. Remek motor, gyorsan halad. A végsebessége magasan 200 fölött van. – Azzal szaladgálsz itt a városban is? – Igen. A rendőrök már figyelik. – Csak nem azzal keltél át az Atlanti-óceánon? – Nem repülővel jöttem, s a motort áthajóztam. – Hogy állsz a futással? – Köszi, jól. Az amerikai fedett pályás országos egyetemi bajnokságon egy mérföldön hatodik lettem, csak öt afrikai fiú előzött meg. A szabadtéri bajnokságon, ezerötszázon az ötödik helyezésemmel ismét én lettem a legjobb fehér ember. Itt az ob-t a mi egyetemünk gárdája nyerte meg.
– Itthon…? – Rangos nemzetközi versenyeken indulok a SKDASE színeiben Budapesten, Szlovéniában, Horvátországban, Németországban és Prágában. Ezek nem afféle utcai lötyögések, hanem mind magasan jegyzett pályaversenyek. Főként ezerötszázon indulok, ahol szeretném végre megdönteni Kadlót Zoli megyei csúcsát. 3:43-as eredménnyel már elégedett lennék. Sajnos, az országos bajnokságon már nem vehetek részt, addigra vissza kell utaznom Amerikába. – Kivel és mennyit edzel? – Továbbra is Máté Csaba foglalkozik velem. Itthon is naponta kétszer edzem. Amikor összejön, Kadlót Zolival együtt koptatjuk a lábunkat. – Mit csinálsz még itthon? – Pihenek. A családdal együtt töltöm ezt a kevéske időt, amennyit itthon lehetek. – Milyenek vagyunk amerikai szemmel? – Ahányszor csak hazajövök, mindig rácsodálkozom, mennyi minden változott meg egy-egy év alatt ebben az országban. Ezt komolyan mondom. – Mihez kezdesz, ha jövőre befejezed az egyetemet? Hazajössz? – Egyelőre nem készülődöm végleg haza, hiszen szeretnék még továbbtanulni. Ugyanakkor kint is és itthon is kutatom az üzleti lehetőségeket, hogyan lehetne hazánkat és Amerikát összekötni. – Végleg kinn maradsz? – Nem tudom még, hogy mit hoz a jövő. De Magyarországtól semmiképpen sem akarok elszakadni. Hiszen ez a hazám.
