Borbély Lajos

Született Csóka. 1843. december 1. – elhunyt Budapest. 1923. szeptember 29.) vaskohómérnök, sokoldalú iparszervező.

Mérnöki tanulmányait Selmecbányán és Pribramban (Csehországban) végezte. 1867-ben a pénzügyminisztérium tisztviselője volt, majd a diósgyőri vas- és acélgyárhoz került. 1875-ben a salgótarjáni vasfinomító társulat műszaki igazgatója lett. 1881-ben a rimamurányi és salgótarjáni vasművek ipartelepeinek műszaki vezérigazgatója lett. Az 1910. és 1918. között az országgyűlés tagja, nemzeti munkapárti programmal.

Tevékenységét döntően a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű Rt mérnökeként, majd műszaki vezérigazgatójaként fejtette ki. A hatékony termelésszervezés, azaz gazdaságos és modern technológiákkal és eszközökkel végzett termelés volt a célja, mint felelős vezetőnek, és mint minden műszaki újdonságra nyitott, jól képzett szakembernek. A kohászatban meghonosította a Siemens-rendszerű gáztüzelést. Felismerte a Martin-acélgyártás jelentőségét. 1872-ben elsőként ismertette a regeneratív tüzelésű kemencéket, és Salgótarjánban építtetett is egyet. Ugyanott alkalmazta először az általa szerkesztett kettős munkaterű, regeneratív tüzelésű kavarókemencét, mely a szakemberek előtt nevét külföldön is ismertté tette. 1872-es szabadalmaztatása után már lelkes propagálója és alkalmazója lesz az új eljárásnak. Kezdeményezte a Martin és a Bessemer eljárás együttes alkalmazását a később számos helyen használt, úgynevezett duplex eljárás keretében. Elsőnek írt a magyar szakirodalomban a regeneratív tüzelésű izzítókemencékről és nemzetközileg elismert találmánya az 1878-ban Salgótarjánban létesített, kettős munkaterű, ugyancsak regeneratív tüzelésű kavarókemence.

A műszaki kérdések mellett sok egyébbel is foglalkozott, a szakképzést rendkívül fontosnak tartotta, egyik kezdeményezője és támogatója volt a salgótarjáni Iparostanonc Iskola 1889. évi megnyitásának. A dolgozók és családtagjaik részére sportpályákat, kultúrházakat, műkedvelő egyesületeket, zenekarokat, dalköröket hozott létre illetve támogatott. Kórházat, árvaházat, könyvtárat, a kor viszonyai között modernnek számító lakótelepeket építtetett.

Ez a kiváló elméleti és gyakorlati szakember a késői utókornak is példát mutatott segítőkészségből és szociális érzékenységből.