A Salgótarjáni Kohász SE helyzete végképp kedvezőtlenre fordult – erről beszélgettünk Nyerges Lászlóval (50 éves), a századunkkal csaknem egyidős acélgyári sportklub elnökével. – Mi van most a SKSE-vel? – Semmi jót nem tudok elmondani. A SKSE bevételi forrásai annyira lecsökkentek, hogy a klub a jelenlegi formában nem tud tovább működni. Az egyesület éves költségvetése 1985 óta 12-13 millió forint volt, idén ennek az összegnek csak a fele áll rendelkezésünkre, és ez semmire sem elég. – Nem bánta meg, hogy egy éve elvállalta a nagy múltú, de már akkor is elparentált egyesület vezetését? – Amikor átvettem a SKSE irányítását, még rózsásabbnak láttam a helyzetet. Akkor úgy nézett ki, hogy a hosszabb távú működés feltételei rendelkezésre állnak. Időközben azonban az egyesület bázisvállalata, a SKÜ gazdasági helyzete megrendült és ez megpecsételte a 91 éves egyesület sorsát. Ezzel együtt a gyártól még mindig rengeteg segítséget kapunk, a pénzbeli szponzorálás felett a létesítmény-fenntartással, egyéb díjtalan szolgáltatásokkal sok millió forint értékű támogatást nyújtottak számunkra. Áprilisban, amikor támogatóink egymás után léptek vissza, éreztük, hogy súlyos problémáink lesznek, ennek ellenére bíztam a kilábalásban. Sajnos, hiába. Számomra fájó, hogy az a gyár, mely jövőre ünnepli fennállásának 125. évfordulóját, és ahol én 30 évet eltöltöttem, képtelen tovább támogatni a sportot.
– Említette, hogy már fél éve kiéleződtek a problémák. Mit tettek a kilábalás érdekében? – Az elnökség még áprilisban úgy határozott, hogy amennyire lehet, karcsúsítunk, visszafogjuk a kiadásainkat. Időközben a NB I-es kosárlabdacsapat anyagi helyzete annyira megrendült, hogy be kellett látnunk, a SKSE képtelen tovább fenntartani a szakosztályt, s kénytelenek voltunk lemondani róla, megalakult a SKK. Azóta atlétáink és labdarúgóink is önálló életet kezdtek. A SKSE szakosztály nélkül maradt. – Az egyesület berkeiben sokan úgy vélekednek, hogy az elnök hozzá nem értése, tehetetlensége nagyban hozzájárult a helyzet ilyetén alakulásához. – Rosszul időzített vállalkozás volt részemről, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben elvállaltam az egyesület vezetését. Lehet, sőt biztos, hogy követtem el hibát, hiszen nincsen hiba nélküli ember, ám úgy érzem, a klub végzetét a kedvezőtlen gazdasági háttér okozta. Ebben nem vagyunk egyedül, megyénk más patinás egyesületei – korábban a SBTC, most a Síküveggyár SE, a Balassagyarmati HVSE – is ugyanezt az utat járták végig. Ami pedig személyemet illeti, minden embernek mások a tulajdonságai. Bennem nincs meg az a radikalizmus, erőszakosság, amit a mai kor megkövetel. Talán erősebben kellett volna támaszkodnom az elnökségre. Lehetséges, hogy igazuk van azoknak, akik az én gyengeségemnek tulajdonítják a klub tönkremenetelét. Kérdés azonban, hogy más elnökkel, más vezetési forma mellett ez a vég elkerülhető lett volna-e…
– A SKSE-nek korábban volt egy szállítási melléküzemága, amelytől tavaly – nem kevés botrány kíséretében -, megváltak, helyettük a Salgótransszal kötöttek szerződést. Hogyan jött be ez a váltás? – Ez a váltás részünkről nagyon elhibázott döntés volt. A szerződésben a Salgótransz évi tiszta 2 millió forint támogatást vállalt egy alapítványon keresztül. Év közben azonban egyoldalúan elálltak a teljesítéstől. Hiába perelnénk, a pénzből akkor sem látnánk egy fillért sem. – Mi lesz a sorsa Nógrád megye egyetlen stadionjának? – Nem tudom. A SKÜ nem vállalja tovább az üzemeltetését, pénz ellenében sem. A létesítmény állaga rohamosan romlik. Télen nem lesz fűtés, ami beláthatatlan következményekkel járhat. A stadion fenntartása évi 10 millió forint. Csak városi, megyei összefogással lehet, megnyugtató megoldást találni. – SKSE ügyben mi a következő lépés? – Október 12-én, hétfőn rendkívüli küldöttközgyűlést tartunk, ahol minden valószínűség szerint kimondjuk a Salgótarjáni Kohász Sportegyesület jogutód nélküli megszűnését.
