A SKSE együttese második helyen zárta az őszi idényt a labdarúgó NB III Mátra csoportjában. A kohászok tizenöt mérkőzésen tizenkilenc pontot gyűjtöttek – otthon tizenkettőt, idegenben hetet -, s a Bagi SE mögött két ponttal lemaradva várják a reményteli tavaszi folytatást. A felemásra sikeredett őszi játéknapok eseményeiről, tapasztalatairól és tanulságairól Horváth Gyulával, a gárda fiatal edzőjével beszélgettünk.
– Milyen célokkal vágtak neki a bajnokságnak? – Az első öt között kívántunk végezni, bár számomra a negyedik-ötödik hely már csalódást okozott volna. Húsz-huszonöt pontot terveztünk. Szakmai célkitűzésünk az utóbbi időben alkalmazott játékmódunk tökéletesítése, természetesen saját szintünkön, a letámadásos harcmodor alkalmazása, illetve idegenben, erős ellenfelekkel szemben leszűkített területen való játékból kontratámadások vezetése. – Mi valósult meg az elképzelésekből? – A második helyen zártuk az őszi idényt, ez önmagáért beszél. A kupában a harminckettő közé jutásért, kiváló mérkőzésen, minimális arányban maradtunk alul a Kazincbarcikával szemben. Pontszámban elmaradtunk a tervektől, de ennek számos összetevője van. Játékban egyértelműen nem sikerült előrelépnünk, mert a páratlan sérüléshullám, ami ősszel bennünket sújtott, hátráltatta a csapatépítést.
– Az őszi idény során az együttes gyakran váltakozó arcát mutatta. – Időrendben több részre lehet bontani az őszi idényt. Nyári felkészülésünk jól sikerült. Az első nyolc fordulóban tizennégy pontot szereztünk. Csapatom az első négy fordulóban még együtt volt, ekkor több mérkőzésen, lásd Jászberény, Bélapátfalva, Borsodnádasd, kiváló teljesítményt nyújtott. Az ötödik fordulótól kezdődött el a sérüléshullám. Jellemző, hogy Andó és Bérczi nyolc, Kaliczka tizenegy mérkőzésről hiányzott. A nyolcadik fordulóig a kiesett emberek helyére került játékosok a maximumot nyújtották. Élt bennük a bizonyítási vágy, a lendület, amely a győzelemre segítette a csapatot. Magabiztosan vezettük a táblázatot. A hajrára törvényszerűen, visszaesett a társaság, elfogyott a lendületük, s bár nem jó erre hivatkozni, a szerencse is elpártolt tőlünk. – Egyéb oka nem volt a visszaesésnek? – Értem a kérdést. Véleményem szerint az elmúlt időszakokban fegyelmezett játékunkkal és fizikai felkészültségünk révén értünk el eredményeket, nem pedig azért, mert csodálatos képességű játékosokkal rendelkezünk. A visszaesés részben azért is következett be, mert néhány játékosom időnként talán többet hitt magáról, mint amennyi benne van. A csapatfegyelem helyreállítása az én feladatom.
– Egyébként kikkel volt elégedett? – Bódi Károly nyújtotta a legtöbbet az ősszel. Harcossága, futómennyisége sokat lendített a középpályán, s kilenc góljával ő a házi gólkirályunk. Őt a rangsorban Somodi és Rigó, majd Mihály és Simon követi. – Mit várnak a tavaszi idénytől? – Célunk változatlan, természetesen szeretnénk megnyerni a bajnokságot, de ez nem lesz könnyű, hiszen több csapat is ugyanerre pályázik. Nagy harc várható. A felkészülést január 4-én kezdjük el.
