Írásos adatok alapján az első hivatalos mérkőzésre 1902. augusztus 10-én került sor a Budapesti Torna Club csapatával a Fasori pályán. Egyes visszaemlékezések szerint még azon az őszön a losonciakkal vagy a besztercebányaiakkal is megmérkőzött a Salgótarjáni Sport Egyesület. Az 1903-as barátságos mérkőzésnek már fényképes dokumentuma is van.
A Salgótarjáni Sport Egyesület 1902-ben felvételt nyert a Magyar Labdarúgó Szövetségbe, és a kezdeti barátságos mérkőzéseket követte a hivatalos alosztályi, kerületi szintű, illetve az MLSZ szervezési módosításának megfelelő csoportokban való részvétel.
A SSE 1938-ban feljutott a legmagasabb osztályba is, amikor az Észak bajnoka címet elnyerve, országos vidéki amatőr bajnoki döntőt nyert a csapat 0:1 és 3:1 arányban a Tatabánya ellen. Sajnos csak egy évet töltöttek az NB I-ben, mert a bemutatkozás nem sikerült.
A STC (1925-től SBTC) megjelenése nagy rivalizálást eredményezett a két egyesület között, amely a város labdarúgását vitte előre. Az Észak bajnoka címért a két csapat, valamint a Diósgyőr mindig éles harcot vívott. 1945 után az SBTC került jobb pozícióba, mint kiemelten támogatott bányász egyesület, és hosszú ideig játszott az NB I-ben.
Az SSE viszont felkutatta a tehetségeket és nevelte az utánpótlást. A nagyon tehetségesek az SBTC-ben vagy más NB I-es csapatoknál bizonyították képességeiket. A megszámlálhatatlan serdülő és ifjúsági bajnoki cím mellett a jó nevelőmunka bizonyítványát erősíti a későbbi kiváló labdarúgók felsorolása. Szojka Ferenc (SBTC, 28-szoros válogatott), Oláh Géza (SBTC, 3-szoros válogatott), Bodon Tibor (SBTC, 1-szeres válogatott), (SBTC), Szabó Albin (SBTC), Szabó Elemér (MATEOSZ), Kleiban Antal (Csepel), Bencsok Vilmos (Csepel, Bp. Honvéd), Lahos László (SBTC, Tatabánya), Krajcsi József (SBTC), Földi Attila (Vasas, SBTC), Marcsok János (SBTC, Kaposvár), s még lehetne sorolni a játékosok neveit.
De érdemes azokét is megemlíteni, akik mindvégig hűek maradtak a kék-fehér színekhez. Csala Andor, Csete Antal, Csincsik József, Jancsó Sándor, Kovács Ernő, Misecska Sándor, Nagy János, Langár Károly, Pálmai József, Pünkösdi József, Rigó Ferenc, Rigó Lajos, Schott Vilmos, Szeberényi Tibor, Vics Antal, Viroszták Lajos, Zólyomi István és még nagyon sokan mások.
A csapatnál híres, országosan is elismert edzők is dolgoztak. Kautczky József, Tomecskó József, Guttmann Emil, Viroszták Lajos, Turán István, Takács Dániel, Laczkó Sándor, Misecska Sándor, Jancsó Sándor, Kovács Ernő, Szojka Ferenc, Boldvai László, Walkampf Lajos, Tóth István, Horváth Gyula.
A labdarúgó szakosztályra az igazi csapást az 1977-es esztendő jelentette, amikor a városi sportegyesületek fúziója következtében, időlegesen megszűnt. Ez a hét esztendő bebizonyította, hogy utánpótlást felkutató, nevelő egyesületek nélkül mit sem ér az élvonal. Az élet tehát a kiscsapatok szükségességét is igazolta. 1984-ben újra kellett kezdeni ifjúsági játékosokkal, a megyei második vonalból indulva.
1992. szeptember 14-től önálló sportkör lett a Salgótarjáni Kohász Futball Club, mely a névválasztással is kifejezni kívánta a támogató vállalathoz való kötődést. A támogatás szűkülése miatt sorra távoztak a meghatározó sportolók, így a csapat búcsúzni kényszerült a harmadik vonaltól is. A megyei osztályban a csapat az eredményei alapján sokszor közel jutott a továbblépéshez, azonban a szerény anyagi lehetőségek miatt az „i”-re a pontot feltenni már nem sikerült. 1996. december 28-án névváltozás következett be, a csapat Salgótarjáni Acél SE néven működött tovább.
A sportpályát üzemeltető vállalat tulajdonosváltása következtében a labdarúgó szakosztály 2002. május 18-án jogutód nélkül megszűnt.
Élt 100 évet…
