Először csak szórakozásból ütögették a cserkész- és leventeotthonokban a kis kaucsuklabdát a fiatalok, majd Salgótarján városi bajnokságát meghirdetve csapatokká szerveződtek. 1931-ben a SSE színekben induló, jórészt fiatalokból álló gárda az előkelő harmadik helyen végzett a bajnokságban. 1932-ben a városi egyéni bajnok, Longauer (Lombos) József lett, párosban a Hábel-Fessel kettős győzött, valamennyien a SSE játékosai voltak. A városi győzelmek után végleg elnyerték a Hirsch-gyár vándorserlegét is.
Országos versenyen 1934-ben indultak először, azonban a gyöngyösi kiruccanáson nem sikerült jelentősebb helyezést elérniük. Ennek az időszaknak kiemelkedő játékosai voltak a már említetteken kívül: Endreiter István, Kanyó István, Kreicsi József, Langár János, Mravecz Gyula, Sólya János, a fiatalok közül Bérczes, Demény, Forgó. 1940-ben beléptek az országos szövetségbe.
A háborút követően Kreicsi József és Salgó János kezdeményezésére alakították újjá a szakosztályt a fiatalok Koschléder László, Halász Árpád, Demény László bevonásával. 1952-től Bérczes József, a korábbi megyei ifibajnok lett a játékos edző, aki a szakosztály 1971-es megszűnéséig látta el feladatát. A csapat tudatos felkészítése 1953-ban érett be, s a Bohati, Bérczes, Oroszi, Ispán, Andrássy összetételű csapat 1954-től három éven át a NB II-ben szerepelt. 1957-ben az átszervezést követően a megyében kezdték ismét a szereplést, s 1964-ig a megyei bajnokságokat minden évben megnyerték. Mivel az osztályozókat nem vették sikeresen, maradtak továbbra is a megyei bajnokságban. 1964 őszétől újabb három évig játszott a NB II-ben a Bohati László, Oroszi Lajos, Polaneczki testvérek, Ispán Győző összetételű csapat. 1967-ben a szakosztály visszalépett a NB II-ből, majd 1971-ben a NB III VI. helyén végezve végleg feladták a versenyzést.
