Már sokan és sokszor eltemették Nógrád megye sportját. De mindig akadnak megszállott sportolók és edzők, akik cáfolni próbálják a szomorú tényt, Nógrád megye egyre kevesebb sporteredményt mondhat magáénak. Atlétaberkekben a Herczeg csoport az egyike azon sportműhelyeknek, ahol nap, mint nap kemény munka folyik. Itt készül versenyeire a megye legtehetségesebb ifjúsági atlétanője, a SKDASE színeiben versenyző Ajkler Zita is. Őt faggattam önmagáról, az elmúlt évről és a terveiről.
– Hogyhogy itt vagy Salgótarjánban? Azt hittem, éled a főiskolások gondtalan életét. Sőt, mintha terveid között Amerika is szerepelt volna? – Az igaz, hogy felvettek az egri tanárképző főiskola testnevelés-amerikanisztika szakára, de halasztottam egy évet, mert úgy döntöttem, hogy edzőm, Herczeg Vince irányításával készülök az idei versenyekre. Amerika a távolabbi tervek között szerepel, de addig még sok tennivalóm van itthon a tanulásban és a sportban egyaránt. – Tavaly minden, a korosztályodnak rendezett versenyen képviselted hazánkat, s így Nógrád megyét is. – Igen. Júliusban, Bécsben, az osztrák-svájci-cseh-magyar válogatott versenyen hármasugrásban, augusztusban, Veronában az olasz-angol-magyar viadalon három számban is válogatott lehettem, de az időrend azt tette lehetővé, hogy magas- és hármasugrásban képviselhessem hazámat.
– Ezek után lehet, hogy kicsit banális a kérdésem, tehetségesnek tartod magad? – Ennek eldöntése nem az én feladatom. Én teszem, amit kell, edzek, keményen edzek, mert én sokkal inkább hiszek a kitartó munkában. A tehetség önmagában kevés, kitartás és megszállottság nélkül nem sokat ér. Véleményem szerint az évek óta nap, mint nap végigizzadt órák segítenek igazán az elképzeléseim megvalósításában. – Gondolom erre az évre is újabb célokat tűztél ki. – Igen, de talán korai lenne még erről beszélni. – Babonából? – Nem. A fedett pályás versenyekre való felkészülésben most tartunk a célegyenesben, s ez meghatározó a későbbiekre nézve is. – Azért néhány szóval mégis beavathatnál titkos terveidbe. Annál is inkább, mert az a hír járja, hogy műfajt váltottál az atlétikán belül. – Még nem váltottam igazán, csak megpróbálkozom valami mással is. Eddig a gátfutás volt a fő számom. Most a hármasugrásra is ugyanolyan keményen készülök.
– Miért éppen a hármasugrást választottad? – Az, az igazság, hogy a tavalyi 11,81 méteres ugrásommal jelenleg az örökranglista 4. helyén állok. Ezt a gátfutás árnyékában értem el. Edzőmmel úgy gondoltuk, hogy speciális felkészüléssel előbbre is léphetek. – Azaz? – Az edzőm beültette a bogarat a fülembe, nekem is sikerülhet a csúcson lenni. Én elgondolkodtam, és arra a merész elhatározásra jutottam, hogy megpróbálom. Talán túl bátor a kijelentés, országos csúcsot akarok ugrani! – Ez tényleg merész elhatározás. Nem lenne jobb úgy fogalmazni, hogy országos csúcsot szeretnél ugrani? – Nem. Én csúcsot akarok ugrani! Szeretni a virágokat szeretem, de ezt akarom! A sportban az eredmény elérését akarni kell. Másképp nem megy. Sokáig féltem elhinni a versenyeken, hogy győzhetek is. Megelégedtem azzal, hogy az országos bajnokságokon dobogóra álljak, hogy válogatott legyek. De így nem lehet versenyezni. Dolgozhat az ember bármilyen sokat az edzésen, de a lényeg, a versenyeken kihozni a maximumot. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy kishitűséggel csak veszíthetek, de az egészséges önbizalom hozzásegít a győzelemhez.
– Méterben kifejezve mi a célod? – A célom 12,5 méter. Ennyivel lenne esélyem az országos csúcshoz. – Most mennyi a fedett pályás rekord? – Még egy éve sincs, hogy Németh Réka 12,33 métert ugrott. Ezzel az eredményével ő a csúcstartó. – Hogy érzed, min kell még javítanod ahhoz, hogy sikerüljön felérned a csúcsra? – Két dolgot említenék meg. Egyik technikai jellegű, nem futok bele az első ugrásba eléggé. A másik inkább lelki természetű. Rettenetesen izgulok, hiszen nem kicsi a tét. Az edzőm talán azt mondaná, hogy nem akarom eléggé a sikert. Ez pedig nem igaz. Lehet, hogy nem látszik rajtam, de nagyon vágyom arra, hogy bajnok legyek. – Mikor lesz a fedett pályás bajnokság? – Február 19-én. Nagyon készülök rá. Már most beleizzad a tenyerem, ha rágondolok. De bízom abban, hogy a munkámnak lesz eredménye.
