Hazánk legmagasabb csúcsának, a 2300 méter fölé emelkedő Horthy-csúcsnak megmászása már régi vágya és próbaköve volt leventéink sí tudásának. Liptay Pál mérnökünk és leventeegyesületi elnökünk kezdeményezésére 1942. januárjában, majd áprilisban két csoport is járt fenn a csúcson, így a terep és hóviszonyokkal, a technikai megoldás nehézségeivel a síelők tisztában voltak. Tapasztalataikra és nagy sporttudásukra építve szervezték meg mostani túrájukat, melynek önként jelentkező tagjai a Kormányzó Úr képmásának és egy emlékplakettnek a csúcson való kitűzését állították célul maguk elé. Gondos és alapos előkészületek után január 13-án indult el a 17 tagú csapat a borsai laktanyából a hajnali órákban a Horthy-csúcs felé. A csoportból kb. 1 órai menetelés után Farsang János levente, térdizületi fájdalmai miatt visszafordult, így 16-an kezdték meg a túra legnehezebb részét, a Mosolygó-tó katlanának megmászását. Látszólag teljesen lavinamentes terepen, a csúcstól alig pár száz méteres távolságban roppant meg alattuk az elkérgesedett hó, hogy másodpercek alatt elsodorja, és maga alá temesse az egész csapatot. Egyedül ifj. Varga Kálmán dr.-nak sikerült több órai nehéz munkával kiásni magát a hó sírból, hogy segítségért siessen, majd a mentési munkálatok során először megtalált öt holttest kiemelése után az első értesítést küldje városunkba. 14-én, a késő esti órákban érkezett meg az első telefonjelentés, mely reggelre futótűzként terjedt el a városban, mindenütt mély megdöbbenést és határtalan részvétet keltve.

A kötelességvállalás és magyar küzdeni akarás vértanúinak neve: Orosz Imre, m. kir. százados, a Honvédelmi Minisztérium által kiküldött megfigyelő, Liptay Pál, mérnök leventeegyesületi elnök, t. tüzérfőhadnagy, és az alábbi gyári munkások: Bagyinszki János, t. őrmester, levente síoktató, Fehér Gyula, t. őrmester, Juhász József, t. őrvezető, Völgyvári Márton, t. őrvezető, Győre József, t. honvéd, Kojnok István, levente ifjúvezető kiképző, Huszár Béla, levente ifjúvezető, Vlacsil József, levente ifjúvezető, és Bacsa Mihály, Dombay Pál, Fényszarusi József, Vankó István, Vlacsil Béla leventék.