A KNC-Fekete Sasok kosárlabdacsapata elmúlt évi pozícióját jelentősen megjavítva a 2001/2002-es első osztályú kosárlabda bajnokság tizennyolcadik helyén végzett, ami a gárda történetének második legjobb bajnoki szereplését jelenti. Az együttes s NB I/B-s rájátszás felsőházában csupán hajszállal maradt le a továbbjutásról, vagyis arról, hogy közvetlenül az A-csoportos tagságért csatázhasson, míg a Magyar Kupa küzdelmeiben a legjobb tizenhat között az előző évi bajnok Kaposvár búcsúztatta Ughyékat. Az alábbiakban Dániel Tamás, az együttest működtető gazdasági társaság ügyvezetője értékeli a mögöttünk álló szezont. Az elöljáró által elmondottakból az is kiderül, hogy jövőre még az ideinél is nagyobb dobásra készülnek a Sasok.
– Igazán elégedettek lehetünk a csapat ez évi szereplésével, hiszen a tavalyi bajnokság végéhez képest tíz helyet léptünk előre, ami rengeteg – kezdte értékelését Dániel Tamás. – Ez az eredmény annál is inkább jó, mivel a fejlődés már három éve töretlen, feljutás a NB II-ből, biztos bennmaradás, majd idén tíz helyet javítva a NB I/B hatodik pozíciója. Úgy gondolom, hogy először egészében tekintenék vissza az elmúlt bajnoki szezonra, amit mindenféleképpen bizakodóan kezdtünk, de ahhoz, képest is jobban alakultak a dolgaink, mint az elején reméltük. Számomra is meglepetést jelentett, hogy a gárda lényegesen többre volt képes, illetve még maradt is benne, mint augusztus-szeptember környékén gondolhattuk. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy ez a plusz csak a pontvadászat második felében érződött igazán, hiszen akkor kezdett összeállni a csapat. Sok új játékos érkezett, nekik fel kellett venni a ritmust, be kellett illeszkedni és ehhez időre volt szükség. Ahhoz, hogy még több jöjjön ki a csapatból és még jobb eredményre legyünk képesek, az alapszakasz mérkőzésein kellett jobban szerepelni, de ez pont a csapatépítés időigényessége miatt nem realizálódhatott. A keresztbe játszásban hiába nőttünk fel a feladathoz, helyzetünk kilátástalan volt a Piros csoport másik két résztvevője, a Göd és a Baja miatt, akik egyetlen találkozót sem tudtak megnyerni, ezáltal a Nyugati csoport (az alapszakasz Zöld csoportja – a szerk.) hozzánk hasonló helyzetben lévő együttesei – a SMAFC és a PVSK – gyakorlatilag begyalogoltak rajtuk keresztül a következő fordulóba. A tanulsága ennek nyilván az, hogy ha még előrébb szeretnénk lépni, akkor csak saját erőnkre támaszkodhatunk és nem blazírozhatunk más csapatok segítségére.
– Mindezek ellenére is igen kevés hiányzott ahhoz, hogy az együttes bekerüljön a csoport első négy továbbjutó csapata közé, hiszen egy pécsi, vagy soproni győzelemmel a riválisok relatíve könnyebb sorsolása ellenére is sikerülhetett volna a bravúr. – Igen, így is nagyon közel voltunk a meglepetéshez, a szenzációhoz, hogy még egyet tudjunk mi is lépni. Ez főleg a jövő szempontjából lett volna fontos, hogy tovább tartson a szezon a számunkra és még hosszú hónapokig igazán erős ellenfelek ellen, komoly tétmérkőzéseket játszhassunk. Végül nem így alakultak a dolgok, de ennek ellenére, vagy éppen ezért a pillanatnyi hátrányból mi megpróbálunk előnyt kovácsolni, hisz így korábban el tudjuk kezdeni a következő évi együttes építését. Először a saját házunk táján szeretnénk rendet tenni, gondolok arra, hogy mindazokkal a játékosokkal, akikre a jövőben is számítunk már most, március-áprilisban megegyezzünk, tisztázzuk a vezető edző személyét, illetve időben tudunk tárgyalni a kiszemelt kosarasokkal. – Kik azok, akikre a háztájiból a továbbiakban is igényt tart az egyesület, illetve ki lesz a gárda edzője a következő bajnoki évben? – Egy letisztulási folyamat is végbement a csapatnál az elmúlt szezonban, gyakorlatilag azt tudom mondani, hogy az a gárda, amelyik befejezte a bajnokságot érintetlenül meg tud maradni. Szintén azt szeretnénk, ha Farkas Attila maradna a vezető edző, aki következetes, rendkívül megalapozott szakmai munkát végzett idáig is. Meg kell adni neki az esélyt, hogy elképzeléseit egy egész évre megtervezett módon valósíthassa meg.
– A további előrelépéshez milyen mértékben szorul kiegészítésre az idei szezonban sikeresen szerepelt játékos garnitúra? – Mielőtt az erősítésekre kitérnék, a legfontosabb ebből a szempontból a jövő évre vonatkozó elképzelés. Itt elsősorban azt tudom kiemelni, hogy a 2002/2003-as szezonban egy küszöböt kellene átlépnünk, nevezetesen a profizmus küszöbét. Ennek éppúgy meg kell mutatkoznia a háttér megszervezésében, a menedzsmentben, szakmai vonalon, a körülményekben, a reklámban és a PR-ban, mint a játékosok felfogásában, hozzáállásában. Mi azt szeretnénk, hogy egy olyan szintű sportot láthasson és élvezhessen a salgótarjáni és Nógrád megyei publikum, ami itt még nem volt látható. Ezzel a profizmussal lehet magasabb szakmai célokat megvalósítani, ami minimálisan is az idei szereplés felülmúlása kell, hogy legyen. Ennek ismeretében az erősítésekről annyit, hogy ha azokat a játékosokat meg tudjuk tartani, akik kulcsfigurái voltak az elmúlt szezonnak, akkor is mindhárom posztra szeretnénk hozni egy-egy meghatározó kosarast. Konkrétumokat igazán nem tudok még mondani, mert egyrészt a kiválasztás, a megfigyelés most is folyik, másrészt pedig igen nagy elvárásaink vannak leendő játékosainkkal szemben. Egy nevet azért már említhetek a kiszemeltek közül, de ez igazából nem újdonság, hisz arról a Kollár Balázsról van szó, akinek a neve már többször felmerült az együttesnél. A legnagyobb dilemmát egyébként az okozza, hogy bedobó- vagy centerposzton erősítsünk külföldivel.
– A csapat egészének szerepléséről már esett szó, de hogyan értékeli az egyes játékosoknak a mögöttünk álló pontvadászat során nyújtott teljesítményét? – Annak tükrében értékelnék minden játékost, hogy mennyire tudja elősegíteni a csapat további felemelkedését. Furcsa, de először a saját nevelésű játékosokkal kezdeném, mert számunkra az utánpótlás-nevelés kell, hogy legyen a kiemelt feladat. Itt elsősorban az egész kicsi kortól elkezdett ráhangolódást és nevelést kell megalapoznunk ahhoz, hogy évről évre ne csak azt kelljen számolgatnunk, hány tehetség ment el a csapattól, hagyta abba a kosárlabdát. Ezért emelem ki első helyen Kovács Pétert, aki tavalyi sérülése ellenére teljes odaadással és erőbedobással végezte a feladatokat, rendíthetetlenül dolgozott. Abban is biztos vagyok, hogy az idei gyengébben sikerült szezonja után, a jövő év lényegesen több lehetőséget tartogat számára. Viszonylag jó irányba mozdult el Kelemen Zoltán hozzáállása is, de tudomásul kell vennie, hogy ezek az edzések, ezek a mérkőzések már nem azonosak a középiskolás tanórákkal. Longauer Ákos visszalépését kifejezetten sajnálom, az utóbbi évek legtehetségesebb kosarasa, akinek meghatározó szerepe lehetne egy NB I-es csapatban is, de ehhez félre kellene tennie vélt vagy valós sérelmeit. Már szintén saját játékosnak tekinthető Kiss Károly is, aki családjával együtt itt él és remélhetőleg negyedik szezonját kezdi a Sasoknál. Képességei alapján – amit a szezon utolsó találkozóin meg is villantott -, a hazai kosárlabdasport legnagyobb játékosai között lenne a helye. Ő nagyon sokat tudna lendíteni az együttes szekerén. Ughy Albert tehetségét és tudását senkinek sem kell bizonygatni, ő továbbra is hosszú távú megoldást jelenthet az egyes poszton. Rendkívül jó szellemű játékosnak ismerhettük meg Major Gergelyt és Tiba Jánost. Sok munkával, nagyon sok lehetőség van bennük, ők is hosszú távú megoldást jelenthetnek posztjaikon. A fentiekben említett játékosok koruknál fogva is (21,3 átlagéletkor), akár erre az évtizedre is meghatározhatják a csapat gerincét. Óriási erősítést jelentene, ha továbbra is sorainkban tudhatnánk Hartvich Tamást, aki egy kész tudással, rutinnal rendelkező A-csoportos szintű játékos. Gyakorlatilag ez a nyolc kosárlabdázó adja azt az alapot, amit a már jelzett három lehetséges szerzeménnyel kész és igazán nagy tervek megvalósítására képes csapattá lehet formálni. Itt kell még megemlíteni azokat a tizenéves tehetségeket – Nagy Dániel, Moravszki András, Szabó Zoltán, Radics Péter -, akik joggal kopogtatnak a nagycsapat kapuján.
– A maradók, illetve az esetlegesen érkezők után beszéljünk azokról a játékosokról is, akik a következő szezonban már nem a Sasokat erősítik. – A fentiekből is jól látszik, hogy kik a távozók. Kis Sándor további szereplése sérülése és műtéte miatt teljesen bizonytalan, valószínű, hogy rutinjára és játékszeretetére már csak a pályán kívülről számíthatunk. Külön köszönet jár Radonjics Sinisának, aki a megállapodásunk értelmében, a nehéz helyzetben segítette a csapatot. Czakó Sándortól már korábban elköszöntünk, míg Czibere Zoltánt fegyelmi problémák miatt kellett elküldeni. – Miként alakul az együttes további programja? – A bajnokság kurta és furcsa befejezése miatt egy rövid regeneráló pihenést kaptak a játékosok, és április tizenötödikén kezdjük, illetve folytatjuk a munkát, de már mindenféleképpen a bajnokságra való felkészülés jegyében. Elképzeléseink szerint május végéig tartana az első felkészülési szakasz, ezalatt sok mérkőzést szeretnénk játszani és tervezzük egy színvonalas hazai torna megrendezését is – zárta a beszélgetést a Fekete Sasok ügyvezetője.
