Él egy kislány Salgótarjánban, akit a szakemberek a magyar atlétika egyik legnagyobb ígéretének tartanak. Egészen kicsi kora óta szinte valamennyi futóversenyt megnyert a megyében, amelyiken elindult, de országos megmérettetéseken is jobbára győzött vagy dobogós helyeken végzett középtávon és kismaratoni futásban. Sikerének egyik titka, hogy kiemelkedő tehetsége példamutató szorgalommal párosul. A sport mellett a tanulásban is jeleskedik. Nem véletlen, hogy a „Jó tanuló – jó sportoló” címet is elnyerte. Garami Kati, mert róla van szó, az idén végzett a Petőfi iskola testnevelés tagozatos osztályában, s eddig a SKDASE színeiben atletizált. Úgy hallottuk azonban, hogy most elhagyja sikereinek bölcsőjét…
– Igaz ez? – kérdeztük Garami Jánost, Kati édesapját. – Így igaz – mondja a sportért példamutatóan lelkesedő szülő (Gábor fia a SBTC keretének tagja). – Bár most még a SKDASE-vel edzőtáborozik Szlovákiában, de szeptembertől Veszprémben jár gimnáziumba és természetesen ott fog sportolni is. – A gimnázium vagy a sport miatt távozik Kati Veszprémbe? – A tarjáni gimnáziumokkal nincs semmiféle problémánk. Egyértelműen sportbéli fejlődése miatt megy a dunántúli városba, ahol talán az ország legjobb futószakosztálya működik. Kati kiváló szakemberek keze alá kerül. – Netán csábították Katit a távoli egyesületbe? Ugyanis nehéz elképzelni, hogy egy családhoz és egyesülethez erősen kötődő kislány könnyen elhagyja az itthoni közösséget… – Kétségtelen, hogy erősek nálunk a közösségi szálak s korábban nem is gondoltunk távozásra. Végül is Kati döntött úgy, hogy Veszprémbe megy. Kicsit megváltoztak idehaza a körülmények…
– Úgy tudjuk, hogy Katinak már nem felhőtlen a kapcsolata edzőjével, de talán a serdüléssel is összefüggésbe hozható, ha megváltozik a sportoló és a sokat követelő edző kapcsolata? – Kati a SKDASE-nek és edzőjének, Telek Andrásnak sokat köszönhet, de eljött a váltás ideje. Mi szeretnénk, ha Kati felnőtt korában is sikeres sportoló lenne. Nem szerencsés a túlhajtás, ha egy gyerek sérülten is indulni kényszerül, mint például Kati a Paulinyi emlékversenyen. – Nem félti a család a tehetségével arányosan csinos kedvencét a távoli várostól? – De nagyon féltjük, de bízunk is benne. Ő rendkívül erős és céltudatos személyiség. Bár titkon reménykedünk, hogy mégis itthon marad. – Nem lehetett volna más megoldást találni? – Helyben nincs megoldás. A közelebbi atlétikai bázisokon, így Budapesten és Szolnokon ma már nem folyik igazán színvonalas munka. Végül is a kényszer viszi Katit Veszprémbe, vagy ahogyan ő fogalmaz: „A szívem ide húz, de az eszem elvisz!”
Garami Kati tehát szeptembertől Veszprémben tanul és versenyez. Fejlődését természetesen továbbra is figyelemmel kísérjük, és hírt adunk eredményeiről. Bízunk abban, hogy sok örömet szerez még az atlétika barátainak, s talán lesz visszaút is nevelő egyesületéhez.
