1995/1996. Az előző év kudarcnak ítélhető szereplése után újra változtatott a klubvezetés. Hódmezővásárhelyről Salgótarjánba csábították Valaczkay Győzőt, aki örömmel fogadta el a SKK invitálását. A játékos keretből maradt Klug, Fekete, Borók, Selmeci, Molnár és Skurin, a nagycsapat keretébe bekerült Koltányi Gábor, Kenyeres József és Lovászi Levente, melléjük érkezett Turcsics Olivér és Kovács Zoltán, illetve a szezon közben visszatért Mirko Zserajics. Valaczkay munkájának erőssége nem a tudományosan összekotyvasztott edzésmunka volt, ő inkább emberileg fért közel a játékosokhoz. A felkészülési tornákon első-második helyeket szerzett a csapat, s a bajnokság alapszakaszából a Dombóvár mögött másodikként léptek a rájátszásba. Itt is jó néhány bravúrt vitt véghez a hazai pályán félelmetes hírű csapat, s a klub történetében először A-csoportos csapatok ellen mérkőzhetett a feljutásért. Emellett a gárda a Magyar Kupában is menetelt, s mindössze egy bírói műhiba fosztotta meg a SKK-t attól, hogy búcsúztassa a Szolnoki Olajt. A rájátszás utolsó körére azonban a kassza kiürült, folyamatosak voltak a fizetési gondok, ez pedig megmérgezte a légkört. Az A-csoportos csapatok ellen a pofozógép szerepét töltötte be a tarjáni ötös, hét vereség után egyedül a Hódmezővásárhelyt tudták térdre kényszeríteni, amely egyben a Hódmező búcsúját is jelentette. A SKK a 20. helyen zárta a bajnokságot, azóta is ez a csapat legjobb helyezése a jelenlegi bajnoki rendszerben.
1996/1997. A legnagyobb változások ismét nyáron történtek, a SKK-ból Salgótarjáni Fekete Sasok lett, új vállalkozók álltak a gárda mellé, s egy új arculatú csapat alakult ki. A felkészülést Valaczkayval kezdte a gárda, Borók, Fekete, Selmeci, Klug és Kovács mellé Jankovics Zsolt és Takács Sándor, valamint az egyik legjobb képességű Magyarországon megfordult csoki-bőrű kosaras, Larry Carr érkezett. A klub a NB I/B-s csapat mellett a NB II-ben is indított egy tartalékcsapatot, amelyben olyanok szerepeltek, mint Ruszlan Haszjanov, vagy a később a kupaküzdelmekre igazolt másik amerikai, Horace Lee. A magyar kupában a nyolc közé jutásig jutott a gárda, ahol egy igen pontgazdag mérkőzésen, nagy csatában kerekedett felül az Albacomp. A nagy célokból azonban sem Valaczkay, sem a szeptemberben őt váltó Zserajics nem tudott sokat megvalósítani. A csapat nyögvenyelősen került a négy közé az alapszakaszban, de a rájátszásra visszatérő Tatár Istvánnal sem sikerült még az előző évi eredményt sem megismételni. A nehéz anyagi helyzeten az edző és több játékos szélnek eresztése sem segített, a bajnokság végén pedig csúfosan leszerepelt a hitehagyott Sas-had.
