Elbúcsúztak a NB III-tól a Salgótarjáni Kohász FC labdarúgói. A szebb napokat látott, valaha a NB I-et is megjárt csapat erejéből 30 mérkőzésen 5 győzelemre, 6 döntetlenre és 19 vereségre futotta, s ez a 16 pont csak a 15. helyre volt elegendő, amely a zuhanást jelentette a kohászok számára. A SKFC szerepléséről, helyzetéről Horváth Gyula, igazgató-edzővel beszélgettünk.
– Milyen célokkal vágtak neki a bajnokságnak, és mi valósult meg ezekből? – Mindenekelőtt azt kívántuk elérni, hogy a klubunk működőképes maradjon. Ez sikerült. Szerettünk volna bennmaradni a NB III-ban. Sajnos kiestünk. A Magyar Kupában el akartunk jutni az országos táblára. Ezt teljesítettük. – Miért kellett búcsút inteniük a harmadosztálynak? – A nehéz gazdasági helyzet áldásos hatásai nem kímélték a csapatunkat, ebben a bajnoki évben a puszta létünkért is nagyon meg kellett küzdenünk. A lehetőségek hiánya kihatott a játékosállományra is. Az a csapat, amely eddig az egyik legjobb együttese volt a Mátra csoportnak, teljesen szétzilálódott. Az idény közben nem kevesebb, mint nyolc játékosunk fordított hátat a csapatunknak: Rigó, Kaliczka, Dóra, Bódi, Forgács, Palkovics, Smelkó és Tőzsér a távozás mellett döntött. Ennyi kulcsember pótlására nem volt pénzünk. – Eleinte nem úgy nézett ki, hogy a Sese kiesik. – Valóban, minden nagyon szépen indult. Nagyszerűen sikerült a felkészülésünk, erős, egységes csapatot sikerült kialakítanom, bizakodva néztünk az idény elé. Három fordulóban a Rákóczifalva, a Rákospalota és a Dunakeszi ellen négy pontot szereztünk. Ettől kezdve viszont sorra estek ki a meghatározó emberek, kénytelen voltam a fiatalokhoz nyúlni, akik tehetségesek, ám a NB III-ra még éretlenek. Megbomlott az egységes csapatjáték, sorra értek bennünket a kudarcok, egyre jobban visszaestünk.
– Az őszi idény végén mégis úgy tűnt, talpra állnak. – Igen, sikerült néhány kölcsönjátékossal erősítenünk. Gyetvaival, Králikkal és Hunyással kiegészülve az utolsó három mérkőzésen négy pontot szereztünk. Ekkor úgy éreztem, hogy a sérültek felépülése után fel tudunk zárkózni a középmezőnyhöz. Sajnos, a téli felkészülés során a játékosok egymás után dobták be a törölközőt. Tőlük azért elvártam volna, hogy ezt a félévet még játsszák végig, és együtt biztosítsuk a további NB III-as tagságot. Úgy vágtunk neki a tavaszi idénynek, hogy nem volt tizenegy felnőtt játékosom. Ráadásul egy-két ember fejében gondok mutatkoztak. A hajrában leigazoltuk Zsélyt, Bozót és Svábot, de ekkor már késő volt… – Hogyan alakultak az egyéni teljesítmények? – A kiesés ellenére is voltak, akik megtették a magukét. Lehet, hogy meglepő, de osztályozó könyvem alapján, az év folyamán a fiatal Szeles Gábor nyújtotta a legjobb teljesítményt, őt Králik és Kerényi követi. A házi góllövőlistán kilenc találattal az a Bódi végzett az élen, aki tavasszal már csak egy mérkőzésen állt rendelkezésemre. Az ő távozásával veszítettünk a legtöbbet, hiszen gólérzékenysége mellett példamutató munkája révén magával tudta ragadni a társaságot. Jellemző, hogy Bódi távozása után mindössze öt gólt ért el a csapat.
– Tudni vélik sokan, hogy az egyesület a végnapjait éli. – Nem túl rózsás a helyzetünk, de bízom benne, hogy legalább a megyei szintű szereplés feltételeit meg tudjuk teremteni. Néhányan a szememre vetik, hogy nosztalgiázom, de szerintem két olyan patinás csapatra, mint a SBTC és a Kohász FC szüksége van Nógrád megye labdarúgásának, a hagyományokat igenis ápolni kell. Nem szabad elfelejteni, hogy klubunk olyan játékosokat adott a magyar labdarúgásnak, mint Szojka, Bablena, Krajcsi, Szalay, Marcsok, Földi, Tóth Ernő. – Nem vállal-e túl sokat? – Én mindig a munkában hittem. Most a SKFC-nél egy személyben klubigazgató, a felnőtt és a serdülő csapat edzője, szertáros, mosónő vagyok. Remélem, hogy munkámban hamarosan követőkre találok. Csalódtam néhány olyan emberben, akik korábban sokat kaptak az egyesülettől, és jelenleg munkahelyükön magas pozíciókat töltenek be, módjukban állna támogatni, de mégsem teszik. Szerencsére vannak olyan emberek is, akik önzetlenül segítenek.
– Miben bízik egyáltalán? – Ennek a csapatnak igenis, van jövője. Sok tehetséges fiatal bontogatja nálunk a szárnyait. Az ifi csapat tagjai közül Szabó, Gulyka, Hakkel, Kónya, Marcsok, Babják és Horváth már bemutatkozott a felnőttek között. Igaz, számukra a NB III még túl erős volt, de a megyei I osztályban már most bizonyíthatnak. Serdülőink negyedikek lettek a megyei bajnokságban, ami azért értékes, mert a csapat 80 százalékban 12 éves gyerekekből áll. A Salgó-Toyota Kupán a nógrádi csapatok közül messze a legjobb eredményt értük el. Játékosunk Mezei Tamás, az országos tehetségkutató akción bekerült a legjobb harminckét játékos közé. Kiemelem még Kakuk Tamást, aki az idei serdülő bajnokságban negyvenhét gólt szerzett. – A közeljövő feladatai? – Július 15-én kezdjük a felkészülést. Talán kissé korainak tűnik a kezdés, de szeretnék komoly munkát végezni. Célom egy olyan erős, egységes csapat kialakítása, amely egy éven belül visszakerül a NB III-ba, és ott meg is állja a helyét.
