Salgótarjáni KK – Hódmezővásárhely KE 89-81 (44-43), Salgótarján, városi sportcsarnok, 600 néző, vezette: Missura, Kékesi. SKK: Zserajics (7), Kovács (8), Fekete (10), Tursics (10), Borók (29). Csere: Berkics (10), Molnár (11), Edző: Valaczkay Győző. HKE: Parády (14), Polányi (12), Rátvay (9), Tenter (12), Gémes (30). Csere: Molnár (4), Imre. Edző: Nenad Krdric. Kipontozódott Polányi a 35., Rátvay és Molnár a 36. percben. Az eredmény alakulása: 4. perc: 2-6, 10. perc: 16-15, 16. perc: 33-33, 26. perc: 57-47, 30. perc: 63-60, 33. perc: 72-62, 39. perc: 84-75.
Ideges tekintetek, feszült arcok. Mindenkin látszott az elmúlt napok rossz emlékű történéseinek nyoma. Lesz-e jövőre is csapat Salgótarjánban? A kérdés, egyelőre még megválaszolatlan. De most még van csapat Salgótarjánban, és nem is akármilyen. Erről fényes bizonyítékot mutattak be a Sasok a csütörtöki mérkőzésen. A találkozó előtt a hazaiak öltözőjében szinte vibrált a levegő, Valaczkay a játékosok egyéni feladatait osztotta ki. Mindenki megpróbált figyelni, de a gondolatok szanaszét csapongtak. Ám az öltözőben elhangzott mondatokra mindenki felkapta a fejét: „Tudjátok jól, hogy nagyon rossz a helyzet. Mi mégsem fogjuk föladni, hogy jövőre is építhessünk csapatot. Ebben segítsetek nekünk, mert lehet, hogy ezen a találkozón is múlik a salgótarjáni kosárlabda jövője. Számunkra a becsületünk, az önbecsülésünk a tét, míg az ellenfélnek ezen múlik az A csoportos helye. A mérkőzés nem eladó! Se most, se később, bármivel is próbálkozzon valaki a vendégek közül!” A vezetők szavait néma csend kísérte, de az látszott, hogy győzni megy a gárda…
A találkozó első percei idegesen, kapkodó játékkal teltek, melyből a vendégek jöttek ki, némi előnyel. Örült is a mintegy 50 főnyi, nagyhangú hódmezővásárhelyi szurkolótábor. De nem soká, hisz Kovács, Tursics, majd pedig Borók találataival kiegyenlítettek a Sasok. Sőt rövidesen a vezetést is átvették, amit a szünetig megőriztek.
A második félidő valóságos Sas-gálával kezdődött. Borók olyan lendülettel esett az ellenfélnek, hogy félő volt, szőröstől-bőröstől felfalja őket. Csőri egy kettest, majd pedig egy büntetőt vétett. Aztán jött Tursics, ismét Borók, kér hármas erejéig, és újra Olivér lépett a színre, aki egy hatalmas zsákolással jelezte, a Hódmezővásárhelynek itt semmi esélye a győzelemre. És valóban, a hazai csapat tagjai kivétel nélkül óriási akarással, daccal játszottak, így valóban csak a másodhegedűs szerepét tölthették be a vendégek, amit a kulturálatlanul viselkedő vásárhelyi szurkolók csak igen nehezen emésztettek meg. A rendezők be is vetették a Perfect Guard biztonsági szolgálat embereit, akik pillanatok alatt rendet tettek a nézőtéren. A Sasok pedig a pályán. A találkozó második felére ugyanis jobbára eldőlt a meccs kimenetele. A HKE játékosai megzavarodva szaladgáltak a pályán, míg a tarjániak felhőtlen labdázgatással töltötték idejüket.
A salgótarjáni kosárlabda jövője szempontjából kulcsfontosságú mérkőzés után a Sasokat soha nem látott ünneplésben részesítették a szurkolók, akik ütemes tapssal kísérve skandálták: „Kell ez a csapat! Kell ez a csapat!” A mérkőzés végén több kellemetlenebb incidens is megzavarta a sasos ünneplést. A magukról megfeledkezett vendégszurkolók hazai drukkert, játékost, edzőt fenyegettek. Sőt! A játékvezetők ellen még szervezkedésbe is kezdtek, így a salgótarjáni rendezők kénytelenek voltak a rendőrök segítségét igénybe venni. A találkozó után a hódmezővásárhelyi csapat tagjai hosszú ideig ücsörögtek a kispadon. Számukra ez volt a vég. És a Salgótarjáni KK számára mit hoz a jövő? Ez még aligha megjósolható, de nyilván nem itt kéne abbahagyni.
