A Somoskőújfaluban élő Antal Lajos, az egykori kiváló labdarúgó ma ünnepli a hatvanadik születésnapját. A község csapatában a hatvanas évek elején tűnt fel. Tehetsége révén több együttes is megkereste, ő végül is 1968-ban az NB II-ben lévő Salgótarjáni Kohász SE (Sese) csapatához igazolt, ahol főként csatárként szerepelt. Többévi sikeres szereplés után levezetésként visszatért Somosra, majd kispályán játszott a kilencvenes évek második feléig. Azonban a játékot ezután sem hagyta abba, hiszen a Sese-öregfiúk együttesében még a mai napig is szerepel.
A Sese egykori üdvöskéje, a gólok tömkelegével vitézkedő Antal Lajos 1944. március 4-én született Somoskőújfaluban. Családjának sport- és futballszeretete benne is öröklődött. Az általános iskolát is szülőfalujában járta ki. – Itt kezdtem, szerettem meg a labdarúgást – kezdte főszereplőnk. – Abban az időben szerettük, csodáltuk a foci nagyjait. Mi is olyan jó játékosok szerettünk volna lenni, mint ők, ezért nagyon sok tehetséges játékos kergette a labdát. Somoskőújfaluból is több labdarúgó került a magasabb osztályba, ahol megállták a helyüket. Én tizenhat évesen kerültem be a somosi felnőtt csapatba, amit egy komoly sérülés szakított meg. Műtét után szerencsére folytatni tudtam a pályafutásom.
A szülőfalujában, 1960-67 között, gólokban gazdag és sikeres éveket töltött. Mielőtt eligazolt, a Somosi Építőkben, 1967-ben 30 gólt szerzett. – Több egyesület is megkeresett, végül is 1968-ban igent mondtam az SKSE kérésének – folytatta Antal. – Ma is jóleső érzéssel emlékszem vissza a március 17-i bajnoki bemutatkozó mérkőzésemre. Hazai pályán a Papp József SE ellen 2:1-re nyertünk, és mindkét gólt én rúgtam. Ebben a bajnoki évadban a hetedik forduló is igen emlékezetes számomra. A Fővárosi Autóbusz ellen április 28-án idegenben nyertünk 4:1-re. Kékesi szerzett egy gólt, míg én hármat, és ami érdekes, valamennyit fejesből értem el. Ez a bajnoki év egyébként igen jól sikerült az új csapatommal, hiszen csak kevésen múlott, hogy nem nyertük meg a bajnokságot az NB II Középcsoportjában.
Antal Lajos sok szép évet töltött el a kék-fehér csapatnál, ezen idő alatt rengeteg felejthetetlen mérkőzést játszott, voltak sikerek és kudarcok is. Volt házi gólkirály, második, de mint mondja, ehhez társai remek játéka és segítsége is hozzájárult. A Tarjáni Acélban (1976.IV.23.) az egyesület 75 éves fennállására összeállított oldalon az utolsó évtized kimagasló sportolói között szerepel hatodmagával. Ma is szeretettel gondol vissza mestereire, így többek között Kovács Ernőre, Misecska Sándorra, Wahlkampf Lajosra és Tóth Istvánra, akik végig segítették a pályafutásában. Somoskőújfalu gárdájában 1975 őszétől még két évet játszott levezetésként, itt már jobbára középhátvédként, beállósként kamatoztatta a rutinját. Ezen idő alatt a helyi serdülőcsapat edzője is volt. Ezután következett az öregfiúk csapat, ismét a Sesében kis és nagypályán. Aztán hosszú éveken át játszott kispályán az acélgyári gárdában, a Therwoolinban, az Eldorádóban.
– A jobb térdem ugyan már nem nagyon bírja a terhelést, de amíg bírom, addig szeretnék játszani a Sese-öregfiúk együttesében – szól az összegzés a hatvanadik születésnapon. – Évente nyolc-tíz mérkőzést játszunk nagypályán. Az acélgyárban dolgoztam 1959-től, innét mentem nyugdíjba 2002. májusában. A feleségemmel, Máriával 37 éve élünk boldog házasságban, két gyermekünk van, Éva és Lajos, valamint négy unokánk. Renáta főiskolás, Tamás és Róbert középiskolás, Vivien másodikos, és hamarosan megérkezik az ötödik. Tamás a somosi ifjúsági csapatban játszik, bízom benne, hogy többre viszi majd, mint én – zárta szavait Antal Lajos.
