A közelmúltban zajlottak le a bulgáriai Plovdivban a 3. atlétikai ifjúsági világbajnokság küzdelmei, ahol Balázs Dénes és Kovács Dusán, a SKSE két fiatal versenyzője révén mi nógrádiak is érdekeltek voltunk. A két fiú alaposan kitett magáért, Balázs az 1500 méteres síkfutásban a második legjobb európaiként az 5., Kovács tízpróbában a 6. helyen végzett. Mindketten egyéni rekordot javítottak. Nehéz volt utolérni őket, hiszen a vb után alig hogy hazaértek, máris bevonultak a tatai edzőtáborba, a magyar telefonhelyzet pedig ugyebár…
– Hogyhogy máris edzőtábor? – kérdezem Balázs Dénestől, amikor századszori kísérletre sikerül telefonvégre kapnom őt. – Inkább regenerálódni jöttünk most Tatára. Ki kell pihenni a verseny fáradalmait. Mert nem csak fizikailag, de idegileg is igénybevett a világbajnokság. – Egyébként mit érez most, ezután a siker után? – Örülök, hogy sikerült feltenni a koronát az idei szereplésemre. – Meséljen valamit a versenyről. – Az első futam veszélyes volt, mert nem futottam elég jól, és a sokadik volt az időm. Szerencsére ezzel is sikerült bekerülnöm a döntőbe. A fináléban megpróbáltam a négerekkel végig tartani a lépést. A végére nagyon elfáradtam, de mire a többiek utolértek, sikerült újra elfutnom előlük. – Izgult a döntő előtt? – Igen. Az ellenfelek eredményei nagyon erősek voltak, és ez egy kicsit sokkolt. – Milyenek voltak a körülmények? – Borzasztóak… Egy épülő szállodában laktunk, ahol hogy mást már ne is említsek, a meleg vizet hírből sem ismerték. – A közelmúltban meghívólevelet kapott egy amerikai egyetemről… – Nem ért teljesen váratlanul az invitálás, de a továbbiakról egyelőre nem sokat tudok. Mennék, mennék szívesen, de előtte nyelvvizsgát kellene tenni. Hozzáfogok, megtanulok angolul, biztosan nem boszorkányság.
– Egyéni csúcsot ért el. Elégedett a szereplésével? – kérdeztük Kovács Dusántól. – Ez az eredmény megfelel az előzetes várakozásnak, tehát nem csalódtam. Igaz, hogy két-három helyezéssel végezhettem volna előrébb is, de néhány számban nem a legjobb teljesítményt produkáltam. – Melyek ezek a versenyszámok? – Nem sikerült a 100 méteres síkfutás, kétszer is kiugrottam a rajtnál, utána már óvatosabb voltam. A távolugrás is csak 172 centire sikerült, ugyanis két 750-es ugrásnál beléptem. A súlylökés is halványabb volt a szokottnál, mert több mint három órát várakoztattak a 38 fokos melegben. A rúdugrásnál, sajnos meghúzódott a bal lábam. Azonnali orvosi segítség, jegelés, érzéstelenítés, injekció, combgumi. – És hogyan sikerült ez az utolsó két szám? – A gerelyhajításban jó eredményt értem el, az 1500 méteren pedig nyolc másodperccel megjavítottam egyéni csúcsomat. – Milyen volt a vb színvonala? – Nagyon erős mezőny, értékelhetetlen szervezés. Az 1500 métert például este fél tízkor bonyolították le, s mivel nincs világítás a stadionban, személygépkocsikkal világították meg a pályát. – Mi a közeljövő programja? – Most regenerálódás Tatán, aztán kezdődik az egyetem.
