Orlik Ferenc augusztus tizedikén ünnepli a 80. születésnapját. Az egykori atléta pályafutásának befejezése után az SKSE-nél töltött be különböző funkciókat. Életének középpontjában nem a labdarúgás állt, ám a klubon belül a focisták számára mégis olyan helyzetet teremtett, hogy a gárda 1968-ban kis híján felkerült az NB I/B-be. Tagja volt a Nógrád Megyei Testnevelési és Sporthivatal elnökségének, majd több évtizedig dolgozott a megyei atlétikai szövetségben és pár évig ellátta a városi atlétikai szövetség elnöki teendőit is.
Orlik Ferenc Salgótarjánban született 1923. augusztus 10-én. Iparoscsaládból származik. Elvégezte a bányaipari technikumot és képesítést szerzett üzemszervezésből, diszpécserségből és szociálpolitikából. Végzettségének megfelelő munkakörben dolgozott a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben 1939-től 1983-ig. Munkájáért többször részesült erkölcsi elismerésben, kitüntetésben. Országos minősítésű atlétikai versenybíró. Részt vett több sportvezető-képző tanfolyamon. Sportvezetői tevékenységéért számtalan elismerésben részesült: 1966-ban Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója, 1970-ben Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetés mellett OSN emlékplakettet is kapott. 1976-ban átvehette a Nógrád Sportjáért emlékplakettet, 1986-ban megkapta a Magyar Atlétikai Szövetség dicsérő oklevelét, és elismerő oklevelet kapott a salgótarjáni városi tanácstól. 1994-ben Eszterházy Miksa emlékérem volt a jutalma, majd 1997-ben jelvényt kapott a MASZ 100 éves jubileumára. Tavaly a Társadalmi Egyesülések Szövetségétől (TESZ) emlékplakettet, ez évben pedig a volt hadifoglyok bajtársi szövetségétől kapott Hadifogoly-emlékérmet, míg a vasasszakszervezetektől elismerő oklevelet vehetett át.
– Sportpályafutásomat 1939-ben kezdtem az SSE-ben, ahol atletizáltam – eleveníti fel a múltat Orlik Ferenc. – 1962-65 között atlétikai szakosztályvezető, majd 1966-71 között az egyesület elnöke voltam. Ezután elnökhelyettes, sportiskolai igazgató, atlétikai szakosztály technikai vezetője voltam az 1977-es városi fúzióig.
Orlik Ferenc szervezőkészsége megmutatkozott a sportlétesítmények fejlesztésében. Közbenjárására a bázisvállalat pályalejáró lépcsőt épített az öltözőtől a játéktérre. Az életveszélyessé vált lőházat lebontatta, majd azon területet 30 méterrel megnagyobbítatta az SKÜ támogatásával. Így ezen a területen egy salakos edzőpályát lehetett létesíteni, hol az edzéseken kívül lehetőség nyílt tömegsportrendezvényekre is. Ötlete nyomán létesült a ligeti salakos labdarúgópálya. A Kohász Művelődési Központ mögötti teniszpályának két játékteres lehetőségét ötre bővítették. A Dolinka létesítését, kialakítását, parkosítását, létesítmények létrehozását egy kollégájával tervezték, alakították ki sok-sok gyári dolgozó társadalmi munkájával. A több éven át tartó munkák irányítása és a munka végzése volt a legfőbb indítéka annak, hogy 1965-ben, Salgótarjánban elsőként kapott díszpolgári címet. A ligetben létesített madárházat átadták a sportegyesületnek kondicionáló teremnek, ezzel is segítve a versenyzők felkészítését.
– Elnökségem idején 11 szakosztállyal és a tömegsporttal kellett törődni. Mintegy 600 igazolt sportolónk volt és ezen felül több mint ezren vettek részt a különböző szakágak üzemi versenyein. Ezen idő alatt a szakosztályok javuló tendenciát mutattak. Egy NB I-es, négy NB II-es és két NB III-as csapat volt az egyesületnél. A labdarúgóink az NB I-es szereplésük óta 1968-ban értek el olyan eredményt, hogy kis híján bekerülhettek volna az NB I/B-be. A különböző szakosztályok rendelkeztek országos bajnokokkal, helyezettekkel és volt egy olimpikon is.
Ez Komka Magdolna magasugró volt, kinek a felkészítéséhez a feltételeket biztosította. A sportiskolai igazgatása alatt javult a fegyelem a szakosztályoknál. A remek sportember az elmúlt évtizedekben a Nógrád Megyei Atlétikai Szövetség elnökségi tagjaként számtalan verseny rendezésében működött közre. Ma is a megyei szövetség versenybíró-bizottságának vezetője és az október 23-i emlékfutás szervezőbizottságának tagja, a versenybíróság titkára.
– A betegségem miatt nem tudok részt venni az irányításban – folytatta. – Az október 23-i emlékfutás szervezésében, amit tudok, otthon segítek, így például a jegyzőkönyvek előkészítésében. – Mint mondja, addig dolgozik, amíg erővel bírja. Ebből nem enged a mai napig sem, mert a sport megszállottja. – Amit a sport területén elértem, azért sokat köszönhetek a családomnak – hangzik az összegzés. – Feleségemmel, Katalinnal július 24.-én ünnepeltük az 55. házassági évfordulónkat. Számunkra a legnagyobb öröm, ha együtt lehetünk a lányommal, Katalinnal, a vőmmel, Árpáddal és a két unokánkkal, Árpáddal és Ritával.
