GloboNet-Fekete Sasok – Nagykőrös 118-81 (33-20, 23-15, 24-22, 38-24), Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 500 néző, vezette: dr. Szakáll, Mátyás. GloboNet-Fekete Sasok: Böszörményi (6), Ughy (28), Hartvich (14), Válek (23), Puskás (14). Csere: Kollár (14), Major (6), Zsemlye (10), Kiss (2), Petrucsik (1). Edző: Farkas Attila. Filtermat-Kőrisfa-Nagykőrös: Cziczás (10), Mándity (13), Patay (4), Szarvas (25), ifj. Csányi (5). Csere: Somodi (2), Balogh (2), Mészáros (13), Bányai (7). Edző: id. Csányi Attila. Az eredmény alakulása: 4. perc: 10-8, 8. perc: 26-16, 15. perc: 44-28, 17. perc: 49-31, 24. perc: 66-36, 28. perc: 76-51, 32. perc: 84-58, 37. perc: 104-71.
Nagyszerű jubileumot ünnepeltek szombaton este a GloboNet-Fekete Sasok kosarasai, s a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokba szép számmal kilátogató szimpatizánsaik, hiszen az együttes a hangzatos nevű Filtermat-Kőrisfa-Nagykőrös ellen pontosan háromszázadik alkalommal lépett pályára NB I/B-s bajnoki találkozón. Az idegenbeli összecsapáson harminchét ponttal legyőzött Pest megyei gárda, amely időközben edzőváltáson is átesett, Varga Imrét Csányi Attila váltotta a kispadon, igazán kellemes partnernek ígérkezett egy valódi gálamérkőzéshez, hiszen ahogyan az első találkozó is megmutatta, a két együttes nem tartozik azonos súlycsoportba, s ennek megfelelően a csapatvezetés egy rekord különbségű, ötvenpontos diadal elérését tűzte ki célul Hartvich Tamásék elé. A Sasok kispadján hetvenedik alkalommal helyet foglaló Farkas Attila ennél azért valamivel mértéktartóbban fogalmazta meg várakozásait, mondván, ő kisebb különbségű győzelmekkel is beérné, csak együttese gyűjtse be az alapszakaszban még hátralévő öt találkozón valamennyi pontját, ami egyébként a Piros-csoport első helyét jelentené az együttese számára a végelszámoláskor. A melegítő hazai játékosok között a szurkolók egy régi ismerőst fedezhettek fel, aki azonban eddig, csak mint vendég lépett pályára Salgótarjánban. Puskás Artúr, a Százhalombatta és a MAFC korábbi játékosa, a bajnoki szünetben az A-csoportos Dombóvárt hagyta el a Sasok kedvéért, bemutatkozó találkozóján mindjárt a kezdő ötösben kapott helyet.
Az ünnepi összecsapás és egyben az idei év első kosarát Böszörményi Péter szerezte, amelyre ugyan kisvártatva válaszoltak a kőrösiek, ám a folytatásban gyorsan szaporodni kezdett a hazai előny. Nem alakult ugyan ki magas színvonalú játék, ám a szaporán hulló kosarak némileg feledtették a nézőkkel a mindkét oldalon be-becsúszó hibákat. Különösen Jozef Válek bizonyult hatékonynak a látogatók védőállásainak szétbombázásában, a csupa izom szlovák középjátékos annak ellenére is szórta a kosarakat, hogy olykor ketten csimpaszkodtak a nyakában. A remek passzokat adó, s a pontok gyarapításából is részt vállaló Puskás Artúr szintén jó benyomást tett a hazai szimpatizánsokra, bár egy-két megmozdulásán látszott, hogy kicsit még szoknia kell új társait. Viszont, ha beilleszkedik, félelmetes hátvédsort alkothat az első negyedben szintén jól dolgozó Ughy Alberttal, valamint a kisszünet után parkettra kerülő, s mindjárt két csodálatos triplával nyitó Kollár Balázzsal. Szóval meglehetősen izgalommentesen teltek a percek, a Sasok különösebb erőlködés nélkül növelték a különbséget, még annak ellenére is, hogy azért, valljuk be, még messze járnak csúcsformájuktól Major Gergelyék, ami jó pár elkapkodott dobáson, eladott labdán, védekezésbeli figyelmetlenségen volt tetten érhető. Persze mindezen hibák hatványozottan jelentkeztek a vendégek játékában, így a látottak alapján egyáltalán nem volt meglepő a Sasok félidei huszonegy pontos vezetése, s egyre kevésbé tűnt földtől elrugaszkodott elvárásnak az a bizonyos félszázas különbség.
Annál is inkább, mivel nem sokkal a fordulás után Kollár újabb két fergeteges hárompontosával már kerek harmincassal jártak előrébb a zónára váltó házigazdák. A területvédekezés ellen csak szenvedő, s a harmadik negyed első hat percében mindössze öt pontot szerző nagykőrösiek azonban a felvonás végére némileg összekapták magukat és két fiatal szolnoki kölcsönjátékosuk, Szarvas Gábor, valamint Mándity Máté találataival faragtak tetemes hátrányukból (80-57). A záró játékrészben aztán a csapatok végképp feladták a védekezést, s teljes erővel a gólgyártásra fókuszáltak. Az óriási adok-kapokból a tarjániak jöttek ki jobban, akik alig öt perc elteltével már a százpontos határt ostromolták, majd Zsemlye Sándor kosarával, ami egyébként a Sasok huszonötezredik NB I/B-s pontját jelentette, át is léptek azon. Különösképpen Ughy Albert csipkedte magát, aki a végjátékban egymaga huszonegy ponttal, közte öt triplával terhelte meg az ellenfél kosarát, s vezetésével idén még nem látott – sőt korábban is csak egyszer, 1992-ben sikerült ennél több, szám szerint 124 pontot szerezni a tarjániaknak, amit akkor a miskolciak bántak -, magasságokba szárnyaltak a Sasok. Mivel azonban a vendégek közül Szarvas szorgalmasan válaszolgatott a hazai gólokra, a tarjániak végül is a kitűzött ötvenpontos különbség helyett mindössze harminchéttel nyertek, ám ahogy mondani szokás, ettől nagyobb bajuk sose legyen Válekéknak…
Farkas Attila: – Azt hiszem, elég nagy verés volt a szó szoros értelmében véve is. Eléggé kemény volt a mérkőzés, az ellenfél a tudásbeli különbséget erővel akarta kompenzálni, de úgy érzem, a fiúk a tisztesség határain belül felvették a kesztyűt. Gratulálok játékosaimnak, remélem, a jövő héten is hasonló összecsapást láthatnak a nézők. Már csak négy meccset kell megnyerni az alapszakaszban… Csányi Attila: – Mezőnyben még, úgy ahogy tartani tudtuk a lépést a hazaiakkal, center poszton azonban nagyon megvertek bennünket, Hartvich, Válek és Zsemlye klasszisokkal jobbak voltak, mint a mi középjátékosaink. Profi szemlélet szempontjából a Salgótarján ennyivel előttünk jár, mi csak egy amatőr csapat vagyunk. Gratulálok ellenfelünknek és ezzel a játékosállománnyal sima feljutást kívánok nekik az A-csoportba!
