Az őszi szezonhoz képest egy hellyel visszacsúszott a St. Acél csapata. Az elért eredményről Horváth Gyula elnök-edzővel beszélgettünk. – A célunk, mint az előző években, ezúttal is kettős volt. Egyrészt a legfontosabb, hogy az egyesület a futballtérképen megmaradjon, másrészt az első öt hely valamelyikére vártam a csapatot. A megvalósításról csak annyit, hogy az egyesület megőrizte működőképességét, a csapat pedig úgy élte túl a veszélyt, hogy a játékosok legfeljebb gyaníthatták, hogy fejük felett lógott a Damoklész kardja. A helyezési célunkat nem sikerült elérni, aminek rengeteg összetevője volt. A 65 kapott gól azt mutatja, hogy a védekezésünkkel baj volt, mert néhány játékosom rangon alulinak tartotta az ütközést, a gólszerzésben pedig helyzeteinknek töredékét értékesítettük. Tavaszi teljesítményünket nagyban befolyásolta, hogy szinte végig hat-nyolc játékos hiányzott sérülés, vagy eltiltás miatt. Sajnos nem rendelkeztünk megfelelő rúgóerejű és technikájú játékossal, ezért megpróbáltunk minél többször az ellenfél háta mögé kerülni. Mi egyébként minden mérkőzésen győzni szerettünk volna, és ha a minőségi embereink pályán voltak, nem is volt gond.
– Tavasszal az alábbi játékosok léptek pályára: Babják, Szikora, Kajdy (kapusok), Váradi, Kongorácz, Géczy, Ajtai, Fancsik, Fülöp, Németh, Palkovics, Oláh, Tőzsér, Botos, Horváth, Bódi, Tábori, Romhányi, Kira, Kovács. A házi gólkirály Tőzsér és Botos lett, 14-14 találattal, őket követi Horváth (8) és Bódi (7). A legjobb teljesítményt Babják kapus nyújtotta, Kongorácz, Váradi, Bódi, Tábori is jól szerepelt. Július 13.-án kezdtük meg a felkészülést, mindennapos foglalkozásokkal. Igyekszünk minél több gyakorló mérkőzést játszani.
