Botár Attila 1931. február 19.-én született Salgótarjánban. A kiváló atléta a SSE, majd a St. Vasas színeiben tett szert országos hírnévre. Főként a gátfutásban jeleskedett. Az 1950. szeptember 17.-én felállított országos ifjúsági csúcsát tíz évig nem tudták megdönteni. A többi tehetséges vidéki fiatalhoz hasonlóan, hamarosan Budapestre költözött, s a Dózsa versenyzője lett, ahol 1950-től 1962-ig több mint tíz bajnoki címet szerzett. Győzött a 110 m gáton, 200 és 400 m sík- és gátfutásban, s távolugrásban. 1950-től 1960-ig volt tagja a magyar válogatottnak. A főiskolai világbajnokságon bronzérmet szerzett. A Botár família aranybetűkkel írta be nevét Salgótarján sporttörténetébe. Botár László a két világháború között Észak-Magyarország egyik legjobb gerelyvetője volt a SBTC színeiben. Botár Margit a St. Vasas, majd a SSE és a SKSE kiváló dobóatlétája volt. Dr. Botár Zoltán sportorvos, főiskolai tanár, sokáig a magyar labdarúgó-válogatott orvosa, számos sportegészségügyi tanulmány, tankönyv, jegyzet szerzőjeként vált ismerté. Örökös bajnokunk, Botár Attila 66 éves korában, hosszú betegség után hunyt el 1997-ben.
