Ajkler Zita, a Salgótarjáni Kohász Diák Atlétikai Sportegyesület kiváló atlétanője tavaly augusztusban, a budapesti Európa bajnokságon távolugrásban 664 centiméterrel az előkelő hatodik helyen végzett. Ez volt az első világversenye, s máris bizonyította, hogy lehet rá számítani. Jelenleg Budapesten él, a Testnevelési Egyetem negyedikes tanulója. Élete nagy álma, hogy kijusson a 2000-es sydneyi olimpiára, s ennek érdekében mindent alárendel. Vele beszélgettünk az idei versenyévadról és a jövő terveiről.
– Fedett pályás versenyeim a vártnál jobban sikerültek – kezdte Ajkler Zita. – Január közepén, az olimpiai csarnokban rendezett Budapest bajnokságon 655 centiméterrel nyertem távolugrásban. Ez a siker több külföldi meghívást eredményezett számomra, találkozhattam a világ elitjével. Ezeken a versenyeken mindig a dobogó környékén végeztem. Sajnos, a márciusban, Japánban rendezett fedett pályás vb-re csak tizenkét versenyzőt hívtak meg, nem fértem be az indulók közé. – Hogyan folytatódott a felkészülésed? – Edzőmmel, Herczeg Vincével, nagy lendülettel vetettük bele magunkat a szabadtéri munkába. Sokat segített, hogy a salgótarjáni önkormányzat és a vállalkozók segítségével március végén elmehettünk két hétre Spanyolországba edzőtáborozni. Azért ide, mert a nyáron itt rendezték az Universiadét. Már ott elkezdődött az izomhúzódásom, de nem vettük komolyan, mert még sosem voltam sérült. Jobb lett volna pár napot kihagyni, mert végül is két hónapig bajlódtam az izomhúzódással. – Mikor volt az első szabadtéri versenyed? – Május elején, a budapesti egyetemi bajnokságon indultam először, ahol távol- és hármasugrásban, 4×100 méteres váltóban első lettem. Sikerült összetett győzelemhez segítenem a csapatomat.
– Ezután válogatott versenyeken indultál. – Május 23-án a magyar válogatottal Ljubljanában, öt nemzet tornáján szerepeltem, ahol távolugrásban 641 centiméterrel az első lettem. Ezután több külföldi meghívót kaptam, így Chmenitzben és Linzben is versenyeztem. – Június végén két számban indultál a 104. felnőtt országos bajnokságon, s két ezüstéremmel gyarapítottad a gyűjteményedet? – A célom az volt, hogy minél jobb eredményt érjek el. Távolugrásban Vaszi Tünde is indult, de nem tartottam elképzelhetetlennek, hogy megszorítsam. Másodikra 655-öt ugrottam, amellyel vezettem is, de az utolsó két sorozatban megelőzött. Hármasugrásra nem nagyon készültem, de 13,05 méterrel így ezüstérmes lettem Bálint Zita mögött. – Következett júliusban a 20. Nyári Universiade Palma de Mallorcán. – Keményen készültünk a viadalra. Sem a szervezés, sem az ellátás nem volt ideális. Selejtezőből egyetlen ugrással, 643 centiméterrel jutottam tovább a tizenkettes döntőbe. Itt másodszorra 644-et ugrottam, ezzel a második helyre jöttem fel, de a mezőny igen szoros volt. A harmadik ugrás után visszaestem az ötödik helyre. A továbbiakban nem tudtam jól lécet fogni, a szél is állandóan szembe fújt. Végül az ötödik lettem, ami nem rossz eredmény. A 692-vel győztes ukrán Olena Sekoviszova az atlantai olimpián ötödik volt, míg a harmadik M. Maggi (658) jóval elmaradt az idei legjobbjától (726), amellyel vezeti a világranglistát. Úgy vélem, helytálltam, csupán két centivel maradtam el a negyedik helyezettől.
– Hazatérted után milyen versenyeken indultál? – Júliusban, a Honvéd pályáján lezajlott nemzetközi viadalon 647 centivel második lettem, Vaszi egy centivel előzött meg. Augusztusban, Svájcban a német Dressler mögött végeztem 644 centiméterrel. Az ugyanebben a hónapban rendezett sevillai világbajnokságra nem jutottam ki, mert dr. Oros Ferenc szövetségi kapitány az Universiadét jelölte ki az ez évi fő versenyemnek. A hónap végétől szeptember első feléig pihenőt rendelt el az edzőm. Közben csak elindultam a Margitszigeten megrendezett dobógálán, ahol a távolugrást betétszámnak szánták. Itt Margl Tamással ugrottam párban, s az összesített eredményünk alapján mindössze tíz centivel maradtunk le az első helyről. – Összességében miként értékeled az idei teljesítményedet? – A sérülésem ellenére a célunkat elértük, hiszen többször ugrottam 650 centiméter körül, lés mindig a 3-5. hely valamelyikén végeztem. Az eredményem tehát stabilizálódott, így elégedett lehetek. – Mikor kezdtétek el újra a munkát? – Szeptember harmadik hetétől végzünk ismét komoly edzéseket. Teljesen elmúlt a sérülésem, így normálisan dolgozhatom. Vasárnap kivételével minden nap edzünk. Úgy érzem jó úton haladunk. Elsőként a fedett pályás versenyekre készülünk, amelyek január közepén kezdődnek el. Szeretnék kijutni a február végén, Belgiumban rendezendő fedett pályás EB-re, ahol állítólag ki lehet vívni az olimpiai kvótát.
– Mi a helyzet az iskolával? – A Testnevelési Egyetemen egyéni tanrendet kértem, de még nem érkezett meg az elbírálás. Ha netán negatív választ kapok, akkor egyértelmű, hogy halasztom a negyedik évemet, hiszen az olimpiát helyezem előtérbe. Itt szeretnék köszönetet mondani az edzőmnek, valamint Puszta Bélának, Salgótarján polgármesterének, s mindazoknak, akik ebben az évben valamilyen módon segítették a versenyeztetésemet. Bízom benne, hogy jövőre is támogatnak, amit szép olimpiai helyezéssel szeretném meghálálni. – Tehát a legfőbb célod a 2000-es sydneyi olimpia? – Ez természetes, hiszen olimpia négyévente csak egyszer van. Egy hosszú felkészülés elején tartunk, aminek az olimpia lesz a vége. Az idei versenyeken sok tapasztalatot szereztem, ami hasznos lehet a jövőre nézve. Kivágtam egy újságcikket, amelyben az olvasható, hogy Sydneyben szeptember 29-én lesz a női távolugrás döntője. A cikket kiraktam az íróasztalom fölé, hogy mindig lássam. Ha edzésről fáradtan érkezem haza, s ránézek a dátumra, az mindig lökést ad számomra: a fő célom az olimpia, minden más csak ezután jöhet.
Herczeg Vince edző: – Elégedett vagyok Zita teljesítményével, de ahhoz, hogy olimpikon lehessen, tovább kell fejlődnie. Eddig is óriási mennyiségű munkát végzett, ez már a teljesítőképesség határát súrolja, de erre is, meg az intenzitásra is kötelező még rátenni egy lapáttal. Zitának nem szabad megsérülnie, s egyaránt tovább kell javítania a technikáját, a talajfogás előtti légmunkáját, másrészt a nekifutásra nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk. Az olimpiával kapcsolatban szeretném elmondani: kimondottan nagy örömet jelentene számomra, ha újra lenne olimpikon Salgótarjánból, melyre véleményem szerint Zitának jó esélyei vannak.
Angyal János, a SKDASE elnöke: – Zita a magyar bajnokságon és az igen színvonalas Universiadén is tisztességgel helytállt. Ez nagyszerű alapokat biztosít az olimpiai részvételhez. Ha sérülések nem zavarják, akkor Salgótarjánnak és Nógrád megyének biztos lesz képviselője a Sydneyben. Mint az egyesület elnöke, és a Magyar Atlétikai Szövetség elnökségi tagja szívügyemnek tekintem, hogy a végtelen szerény és szimpatikus Ajkler Zita ott legyen a 2000-es olimpián.
A MASZ elnöksége a napokban jóváhagyta az olimpiára készülő válogatott keretet, amelynek Nógrád megyéből tagja lett Ajkler Zita és Kovács Dusán, a balassagyarmati Szent-Györgyi Albert Gimnázium Diák- és Versenysport Egyesület versenyzője is.
