Déri Csabának, a Salgótarjáni Fekete Sasok KK NB I/B-s kosárlabdacsapat edzőjének csapatértékelését már olvashatták, lássuk, miként látja játékosai teljesítményét a népszerű „Gumi”. Turcsics Olivér (427 pont a bajnokságban/ebből 138 a rájátszásban, összesen 21 mérkőzés/ebből a rájátszásban 8, pontátlaga 20,33). A csapat igazi irányítója, vezéregyénisége volt és az is maradhat még hosszú éveken keresztül. Célirányos edzésmunkával a salgótarjáni csapat sztárja lehet. A bajnokság vége felé egy kellemetlen sérülés gátolta, s hiányát meg is érezték a többiek.
Tahin Péter (437/262, 26/12, 16,8). „Buci” sportintelligenciája magasan az átlag fölött van és ezt kiválóan tudta kamatoztatni a rájátszás mérkőzései során. Tavasszal neki jött ki leginkább a lépés, szerintem ő nyújtotta a legjobb teljesítményt a csapatból, maximális tudását hozta. Turcsicson kívül ő az a játékos, aki bármelyik A-csoportos gárdánál megállná a helyét.
Tóth Árpád (272/146, 24/11, 11,33). Árpi eredetileg bedobó, de nálunk magasbedobó-centert kellett játszania. Ez nagyon nehéz feladat, de ő rendkívül jól megoldotta. Emberileg rengeteg pluszt adott a csapatnak, s ha a vezetőség megtartja, ő is alapembere lehet a Sasoknak. A külső szemlélő talán úgy gondolja, hogy Árpi könnyen pótolható, de ez nem így van. Amit ő játszik, az nem látványos, amolyan kulimunka, de a csapat jó szerepléséhez nélkülözhetetlen.
Alexandar Radenkovity (674/354, 26/12, 25,9). Statisztikája alapján „Rade” lett a B-csoport második legjobb játékosa. (Az első a MAFC jugoszláv klasszisa, Predrag Pavlovics). Ez már valamit mutat, nem? Alex személyében egy szerény, pozitív hozzáállású légióst ismertem meg. Amint a számok is mutatják, ő a házi gólkirály, de azt feltétlenül hozzá kell tennem, hogy a csapat maximálisan kiszolgálta. Mindössze egy hátránya van, az, hogy fizikálisan viszonylag gyenge, s ez néha a védekezésben megbosszulta magát.
Bede Miklós (176/93, 26/12, 6,77). Miki minden meccsen pályára lépett, s megbízható átlagteljesítményt produkált. Ha távoli dobásai bejöttek, akkor nagy hasznára volt a csapatnak.
Brandi Attila (221/71, 25/11, 8,84). Attila hosszú kihagyás után játszott újra a NB I-ben, s ez teljesítményén is meglátszott. Rendkívüli fizikális adottságokkal rendelkezik, de a játékhelyzetek gyors kiválasztásában még javulnia kell. Ő nagyon egyéni személyiség, s ez gátolta abban, hogy beilleszkedjen a csapatba és a baráti társaságba is.
Selmeci Gábor (99/51, 23/11, 4,3). Ügyes, tehetséges fiatal, aki elég sok bizonyítási lehetőséget kapott, s örömmel mondhatom, hogy általában élt is ezekkel. Néha lehetne vagányabb is a pályán, akkor még hasznosabb tagja tudna lenni a tarjáni csapatnak.
Dr. Fejes Imre (15/0, 13/4, 1,15). „Doki” munkahelyi elfoglaltság és kisebb sérülések miatt kevés időt töltött a pályán. Az ő szerepe inkább az edzésekhez kötődik, itt tett sokat a csapatért.
Az ifisták: Longauer Ákos (1 pont), Petrucsik Krisztián, Kelemen Zoltán (2 pont), Boronyai Zoltán, Drevenka Dávid, Homoga István egy-két meccsen jutottak szóhoz, akkor is csak pillanatokat töltöttek a pályán, ezért nem is tudok róluk véleményt mondani.
