Remekül kezdte az idei esztendőt Ajkler Zita, a Salgótarjáni Kohász Diák Sportegyesület első éves felnőtt atlétája. A budapesti ELTE negyedik éves hallgatója megnyerte a távolugrást a február közepén Budapesten, az Olimpiai Csarnokban rendezett fedett pályás atlétikai országos bajnokságon, s ugyanitt negyedik helyen végzett 60 méteres gátfutásban és hármasugrásban. A versenyzőnő a szabadtéri ob-n is szeretne győzni, hogy megszerezhesse a jogot az augusztusi budapesti atlétikai Európa-bajnokságon való indulásra.
– Zita, gratulálok a sikeréhez! – kezdtem a telefonbeszélgetésünket. – Köszönöm szépen. Jólesik, hogy gondolnak rám Salgótarjánban. – Milyen volt az ob távolugróversenye belülről? – Idegileg elfáradtam a végére. Kiss Enikő nagy ellenfél volt, alaposan megnehezítette a győzelmemet. – Hogyan alakult kettejük párviadala? – Enikő elsőre teljesítette a számára ezüstérmet jelentő 596 centimétert, amellyel feladta a leckét számomra. Kezdésként én is nagyot akartam ugrani, de beléptem. Második nekifutásra 556, a harmadikra 596, a negyedikre 591, az ötödikre 602, végül a hatodik kísérletre 610 centiméternél landoltam. Enikő viszont már nem tudott javítani, bár kétszer is 580 centiméter fölött fogott talajt. Végül is az idei legjobb magyar eredménnyel nyertem. – Mit jelent Ajkler Zitának a bajnoki cím? – Nagy-nagy boldogságot. Alig vártam már, hogy hazaérjek, és jól kisírjam magam. Ekkor tudatosodott bennem, hogy te jó ég, én felnőtt országos bajnok lettem! Ennél csodálatosabb kezdést első éves felnőttként álmodni sem mertem. – Pedig már megszokhatta a győzelem érzését. – Országos bajnokságon most szereztem a tizenegyedik aranyérmemet. Ifistaként egyszer, juniorként kilencszer állhattam fel a dobogó legfelsőbb fokára, felnőttként legjobbnak lenni, azonban mégis csak más. Távolugrásban nyolcszoros, hármasugrásban kétszeres, 100 méteres gátfutásban egyszeres bajnok vagyok. Ne vegye dicsekvésnek, de távolugrásban, korosztályomban már öt éve nem találtam legyőzőre.
– Meg kell kérdeznem, nem érzi kudarcnak a két negyedik helyezést? Mi volt az oka a szerényebb helyezéseknek? – Megsérült a bokám. Most már elárulom, felszedtem magamra három-négy kilót. A túlsúlyomnak tudható be, hogy ugrásközben megcsavarodott a bokám. Az ob után kórházról kórházra jártam, mostanra viszont már rendbe jöttem, s elkezdtem a felkészülést a szabadtéri szezonra. – Megkérdezhetem, mennyi a versenysúlya? – Ötvenöt-ötvenhat kilogramm. Ehhez 170 centiméteres magasság párosul. – Egy kényes kérdés, szeret enni? – Szeretek. Sajnos, olyan vagyok, hogy ha ránézek a csokira, vagy a pudingra, már hízni kezdek. Kétszer is meg kell gondolnom, hogy mikor és mit eszek. A fedett pályás országos bajnokság után radikális fogyókúrába kezdtem, mert nagy terveim vannak. – Gondolom, gyarapítani kívánja a sportsikereit. – Legközelebb a főiskolai és az egyetemi bajnokságon kell helytállnom, hiszen az ELTE színeiben távol-, magas- és hármasugrásban, 100 méteres gátfutásban és 4×100 méteres váltóban állok rajthoz. Utána a szabadtéri országos bajnokság következik, s boldog lennék, ha valamilyen fényes éremmel térhetnék haza. A nagy álom persze az augusztusi budapesti Európa-bajnokság, melyre a szabadtéri ob-n kell kivívnom az indulás jogát.
– Milyen számban szeretné kvalifikálni magát? – Távolugrásban 645 centiméter, hármasugrásban 13 méter 60 centiméter a nevezési szint. Utóbbiban talán jobbak az esélyeim, mert 13 méter 16 centiméter az egyéni rekordom, s hármasugrásban néhány hónap alatt fél métert is lehet javulni. – Én meg már azt hittem, hogy végleg elkötelezte magát a távolugrással. – Bár kétségtelenül ebben a számban vagyok a legsikeresebb, de nincs szándékomban felhagyni a hármasugrással, sőt a gátfutással sem. – Sokoldalúságának pedig ötpróbában veszi hasznát. – Az idei fedett pályás ötpróba országos bajnokságon második lettem. – Váltsunk témát. Hogy megy a tanulás? – Köszönöm, nincs vele gondom. Félévkor kitűnő voltam. – Tudtommal az idén megszerzi a tanári diplomát. Mihez kezd ezután? – Még nem döntöttem véglegesen. Lehet, hogy nappali tagozaton elvégzem a Testnevelési Főiskolát. De az sincs kizárva, hogy másutt folytatom a tanulmányaimat. Érdekel az államigazgatás… – Hírlik, nem biztos, hogy marad a SKDASE-ban. – Nem szeretnék én eligazolni Salgótarjánból. Ám az eddiginél nagyobb anyagi segítségre volna szükségem, hiszen a jobb erőnlét érdekében vásárolnom kellene vitaminokat, edzőtáborban kellene készülnöm, s nem ártana végre egy videokamera sem, hogy kijavítsuk a technikai hibáimat. Ha már itt tartunk, kérem, írja meg, hálás vagyok az Adidas Kft.-nek a kapott támogatásért.
