A magyar labdarúgásnak égetően szüksége van tehetséges fiatalokra. A játék rajongói szerint ügyes focisták Nógrádban is akadnak. Közülük mutatunk be néhányat. Mezei Tamás, a Salgótarjáni Acél focistája. Még csak szeptemberben lesz 17 éves, de neve már ismerősen cseng a labdarúgás megyei rajongói körében. A Beszterce lakótelepen Szabóné Sipos Éva, Fekete Károly és Szabó Attila irányításával sokoldalú képzésben részesült. Tornászott, atletizált, kézilabdázott. De leginkább a foci vonzotta. Hatodikosok voltak, amikor kézilabdás osztályuk a szülők irányításával remekül szerepelt a Szlivka László labdarúgó-emléktornán. Ekkor figyelt fel rájuk a jelenlegi edzője, Horváth Gyula, és az egész csapatot leigazolta a Seséhez. Ezzel eldőlt, hogy melyik sportág mellett köt ki, noha, most is tagja a Stromfeld Diákolimpia kézilabdacsapatának.
Alig múlt 14 éves, amikor bekerült a felnőttek közé. Máris rutinos játékos benyomását kelti. Remek emberfogó. Erénye a munkabírás, a párharcokban való jártasság, a győzni akarás, a kiváló jobb láb, pontosan és erősen rúg. Többször volt korosztályos megyei, sőt közép-magyar válogatott. A különböző tornákon gyakran választották legjobb játékosnak, mint legutóbb a diákolimpia területi döntőn is. Felfigyeltek rá ismert klubok is. Egyhetes próbajátékon volt az Újpestnél. Hívták a SBTC-hez is. Ő azonban maradt a Sesében. Egyelőre… Álmai szerények. A gépipariban négyes tanuló. Érdekli a számítástechnika. Érettségi után talán tovább tanul. Édesapja a Karancsberényben focizott. Tamás valamivel magasabbra szeretne jutni. Talán a NB II-be, vagy a NB I/B… Edzője szerint akár NB I-ig is eljuthat, ha nem következik be törés a fejlődésében. Reméljük, hogy Horváth-mester ezúttal jó jósnak bizonyul.
