Ajkler Zita megyénk legeredményesebb sportolója. A budapesti ELTE harmadik éves hallgatója, a Salgótarjáni Kohász Diák Sportegyesület sokoldalú atlétája korosztályában már harmadik éve nem talál legyőzőre távolugrásban, s hármasugrásban és 100 méteres gátfutásban is a legjobbak közé tartozik. Zita részese a Sydney 2000 programnak, tehát minden reménye megvan, hogy elinduljon az ötödik földrész fővárosában megrendezésre kerülő nyári olimpián.
– Zita, hol tölti a karácsonyi ünnepeket? – indítottam telefonbeszélgetésünket. – Hazautazom a szülőfalumba, Héhalomba. – Kikkel tölti a szentestét? – Az édesapámmal és a nagymamámmal. Sajnos, az édesanyám már nem lehet közöttünk, mert nyáron elhunyt. – Elnézést, nem akartam a sebeket feltépni. – Édesanyám halála nagyon megviselt. Hónapokig nem tudtam rendesen edzeni sem. Ám a sportnak is köszönhetően mostanra már sikerült felülemelkednem a lelki traumán. – Képletesen van mit odahelyeznie a karácsonyfa alá, hiszen remek évet zárt. – Valóban jó évet zártam. A junior országos bajnokságon távol- és hármasugrásban, 100 méteres gátfutásban győztem, s a felnőtt I. osztályú minősítést is sikerült megszereznem. – Ráadásul bekerült az utánpótlás válogatottba. – Igen, sőt nyáron, Ljubljanában a felnőtt válogatott címeres mezét is magamra ölthettem
– Lépjünk vissza az időben. Kérem, nagyvonalakban idézze vissza sportpályafutását. – A negyedik általánosba jártam, amikor egy, falvak közötti versenyen ötpróbában nyertem. Nevelőedzőm, Sasfalusi Gábor figyelt fel rám, ő beszélt rá a heti háromszori gyakorlásra. A salgótarjáni Madách gimnáziumban tanultam tovább, s itt jelenlegi trénerem, Herczeg Vince vette át edzéseim irányítását. Mindent neki köszönhetek, nélküle nem jutottam volna el oda, ahol tartok. Sokat bajlódott velem, mert nem fűlött a fogam a rendszeres munkához. Az egyik, iskolák közötti viadalon beválogattak a csapatba, s 5 méter 25 centit ugrottam távolban. Megjött a kedvem az edzéshez, a versenyzéshez. Kezdetben gátfutással foglalkoztam, s másodéves gimnazistaként harmadik lettem az országos serdülő B bajnokságon. Azóta már tudom, sokat kell dolgozni, hogy jöjjenek az eredmények. – De megéri verejtékeznie. Melyik a kedvenc száma? – Távolugrásban értem el a legnagyobb sikereimet, de úgy látom, hármasugrásban kedvezőbbek az esélyeim a nemzetközi porondra való kijutáshoz. Például a jövő nyári junior EB-re 13 méter 40 centivel kvalifikálhatom magam, s ehhez már csak 26 centit kell fejlődnöm. Úgy érzem, nem lesz akadálya az indulásnak, miként szintén a jövő nyári Universiadén való részvételemnek sem.
– Hogyan telik el egy napja? – Reggel fél 7-kor kelek, 8-ra az ELTE-n kell lennem. Egyetemi elfoglaltságaim eltartanak délután 3-5 óráig. Utána következik a két-két és fél órás edzés a sportcsarnokban. Úgy, hogy meglehetősen későn, este 7-fél 8 tájban érek haza, s ekkor általában olyan fáradt vagyok, hogy már semmihez nincs kedvem. – Hányszor edz hetente? – Hatszor, olykor nyolcszor. – Megkérdezhetem, milyen anyagi körülmények között él? – Nem szeretnék panaszkodni, de korántsem rózsás a helyzetem. Igazán csak köszönettel tartozom a salgótarjáni Famor Kft. egyéves támogatásáért, de ez sajnos megszűnt. Nagyon örültem volna neki, ha Oravecz József ügyvezető úr meghosszabbítja a szerződésünket. A nagymamámmal közös fedél alatt élő édesapám sem dúskál a pénzben, tőle sem várhatok nagyobb segítséget. Úgyhogy kifejezetten jól jött a salgótarjáni önkormányzattól karácsonyra kapott 30 ezer forint, amelyet ezúttal is köszönök. Nagyon örülök az Adidassal várható szerződéskötésnek is, hiszen nem lesz gondom cipőre, melegítőre. – A pénz hiánya miként befolyásolja a sporteredményeit? – Például nem tudok vitaminokat vásárolni, holott attól jobb lenne az erőnlétem. Szükség volna egy videokamerára is, hogy annak segítségével kijavítsuk a technikai hibáimat.
– Elárulná, hogy megy a tanulás az egyetemen? – Nincs vele gondom. Tavaly elnyertem a Magyar Népköztársaság jó tanuló, jó sportolója címet. – Gondolkozott már a jövőjéről? – Igen. Szeretném folytatni a sportolást. Vágyam, hogy kijussak a 2000-ben, Sydneyben megrendezésre kerülő nyári olimpiára, s valamelyik versenyszámomban döntős legyek. El akarom végezni a TF-et is, de azt egyelőre nem tudom, hogy a későbbiekben tanár, vagy edző leszek-e. – Családalapítás? – Amíg aktívan sportolok, nem gondolok a családalapításra. – Zita, beszélgetésünk végén engedje meg, hogy kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újesztendőt kívánjak! – Nagyon szépen köszönöm. Hasonló jókat kívánok a szerkesztőség munkatársainak és a Nógrád Megyei Hírlap valamennyi olvasójának!
