Tény: Az 1994/95-ös bajnokságban minden eddiginél erősebb játékosállománnyal indult a Salgótarjáni KK. A kiváló képességű játékosokból azonban nem sikerült csapatot formálni. Új szemléletű gárdát formáltak az 1995/96-os bajnokságra. A szakmai munka irányítására megnyerték Valaczkay Győzőt, akit kosaras berkekben az év edzőjének választottak. Az új arculatú, fölfogású gárda magabiztosan menetelt az év elején kitűzött cél felé, miszerint be kell jutni a rájátszás utolsó körébe, azaz a legjobb 16 közé. Néhány kisiklás ellenére a sasok simán bejutottak a mezőny elitjébe. Az egész éves fárasztó munka, az állandó anyagi gondok felőrölték a csapat erejét, és az utolsó fordulókban már nem tudta felvenni a versenyt a képzettebb, jobb erőkből álló ellenfelekkel szemben. A kitűzött célt azonban teljesítette!
Tény: Az 1995/96-os bajnoki szezonban állandósultak az anyagi problémák. Egyetlen egyszer (!), február 8-án sikerült időben fizetést adni a játékosoknak. Előtte és utána is heteket (!) csúszott, csúszik az alapjuttatás kifizetése. A márciusi járandóságukat a mai napig sem kapták meg a játékosok, és ez idáig egy fillér prémiumot sem tudtak adni a vezetők. Csütörtök délben Tursicsnak 6 forint, Zserajicsnak 100 forint volt a zsebében, de a többiek se dúskálnak. A játékosok egy szó nélkül edzenek, játszanak. Teszik a dolgukat. Sztrájk? Ugyan kérem, ők másként gondolkodnak! A vezetők ennyire képesek. Megpróbálnak mindent, a megszokott koldulás mellett trükkökhöz is folyamodnak, rendezvényeket szerveznek, kiadványokat készítenek, megpróbálják üzleti alapokra helyezni az egyesület működését.
Tény: Néhány lelkes szimpatizánstól, régi kosarastól kapnak némi segítséget. A cudar gazdasági helyzetben lévő megyeszékhely cégeitől csak keservesen tudnak valamicske pénzt kisírni. Ígérni viszont… Jelentem, a padlás réges-régen tele van! Olyan vállalati vezetők is vannak a városban, akik még csak nem is fogadják a megye egyetlen NB I-es labdajátékának képviselőit. Lelkük rajta.
Álom: Önálló kosárlabda-iskola beindításán fáradoznak, mely több száz gyereknek jelentene sportolási lehetőséget. Adott egy remek csapatgerinc, és egy ambiciózus szakember. Sportbaráti kapcsolatok révén Salgótarján lehetne az első város Magyarországon, ahol NBA-ban játszott kosaras léphetne pályára. A manus neve: Milen Babic.
Tény: A SKK 15 milliós tervezett költségvetéssel vágott neki a bajnokságnak. A be nem váltott szponzori ígéretek miatt azonban jó, ha eléri a bajnokság végére a 12 milliót. „Múlt héten még tudtunk vajat kenni a kenyérre. Most már csak kenyér van!” – mondta tegnap az egyik játékos.
Álom: A Fekete Sasok Kosárlabda Iskola mellett egy igazi profi csapat körvonalai kezdenek kirajzolódni. Megfontolt, higgadt szakemberek szerint is 3-4 éven belül bajnokaspiráns csapata lehetne Salgótarjánnak. A mutatvány ára 30 millió forint/év. Egy közepes NB I-es focicsapat negyedéves költségvetése. Az eredmény viszont kicsit más lenne. Valaki lát benne lehetőséget. Valaki lát benne lehetőséget? Nosza! Ennyi volt Salgótarjánban a kosárlabda? Nem lehet!
Tény: Ennyi volt Salgótarjánban a kosárlabda!
