Ezek nem tarka képzetek. Lilla itt áll előttem teljes életnagyságban. Visszatért a világ másik végéről, egy más világból, ahol ritkán látnak fehér embert. Hazaérkezett a távol-keleti Szöulból. Simon Lilla, a Salgótarjáni KDASE fiatal atlétanője, hiszen róla van szó, az utóbbi esztendőben állandósítota a helyét a legszűkebb hazai élvonalban. Remek eredményeinek a gyümölcse az is, hogy most, a magyar válogatott tagjaként egy egész hétig a Koreai Köztársaság fővárosában, Szöulban vendégeskedett. A nemzeti színeinket viselő, hattagú hölgycsapat egy nagy nemzetközi maratoni váltóversenyen vett részt a távol-keleti nagyvárosban. A futam felért egy világbajnoksággal. De most már halljuk, mi történt ott, a földgolyóbis túlsó végén. Lillát egy kicsit stílszerűen faggattuk ki.
– „Bájoló lágy trillák…”? – Igen, részünk volt ilyenekben. Az első pillanattól az utolsóig, nagyon kedvesek voltak hozzánk a rendezők. Igyekeztek mindenben a kedvünkbe járni. Arrafelé ritkán látnak fehér embert, a városban alaposan megnéztek bennünket, ránk csodálkoztak. – „Tarka képzetek…”? – Nem képzetek voltak ezek, hanem maga a valóság. Szöul csodálatos város, az európaihoz képest egészen más világ. Örülök, hogy ezt is megismerhettem. – „Kedv…”? – Nos, a hangulat végig remek volt. Az első napon még egy kicsit nyűgösebbek voltunk, hiszen tizenhárom órás repülőút után, hét óra időeltolódás mellett, kicsit felborult az életritmusunk. Utána egyre jobb lett a kedvünk. Jó lett volna maradni még egy kicsit.
– „Remények…”? – Azok nagyjából valóra váltak. Öt kontinens húsz országa küldte el a válogatottját a versenyre. A futam felért egy világbajnoksággal. Mi a tizenkettedik helyen végeztünk. Ez körülbelül megfelel az erőviszonyoknak. Én a váltó utolsó tagjaként szerepeltem. Nehéz, sok emelkedővel tarkított pályát sikerült kifognom. De annak örülök, hogy jól ment a futás. – „Lillák…”? – Úgy tudom Szöulban, ezt a nevet nagyon kevesen viselik. – „Isten véletek…”? – Remélem, nem végleg. Szeretnék a jövő évi versenyre is kijutni Szöulba!
