Kedves meghívásnak tettünk eleget kedden este. Galyatetőre, a Nagyszálló éttermébe voltunk hivatalosak, mégpedig nem kisebb egyéniségek, mint Bereczki Brigitta és Géczi Tibor búcsúvacsorájára. Mármint versenyzői búcsúvacsorájukra! Ezzel az estével két nagyszerű sportember akasztotta örökre szögre a sífutóbakancsot. Két olyan kiválóság, akinek életútja, pályafutása, a sportágban elért sikersorozata, sportbeli magatartása példaértékű lehet minden fiatal számára. Magyar bajnokságok tömkelegén, nemzetközi versenyek sokaságán igazolták, hogy kis hazánk, bármily mostoha körülményeket teremt a sísport számára, kitartó munkával, a sportág iránti odaadó szeretettel, akaraterővel sokszor erőn felül is képes teljesíteni, sok nagy dolgot lehet elérni.
Nos, ez a két nagyszerű sportember már csak hobbiból húz futócipőt a lábára, csak a tömegversenyeken áll oda a rajthoz a jövőben. S hogy azért hosszú pályafutásuk alatt tettek valamit az asztalra, azt az is bizonyítja, hogy ezen a búcsúvacsorán részt vettek mindazok, akiknek éveken keresztül közük volt a sportolók pályafutásához. Ahhoz, hogy ország-világ előtt ismert, megbecsült és tisztelt emberekké váljanak. A Magyar Sí Szövetség nevében Kollárik István elnök és Holéczy Tibor főtitkár köszönt el az ünnepeltektől, s nyomatékul emlékplakettet adományozott mindkettőjüknek. A Nógrád Megyei Sí Szövetség és a megyei sporthivatal nevében Horváth Péter, a megyei szövetség elnöke méltatta a két versenyző pályafutását. Horváth úr elmondta, hogy nagyon hiányzik mindkét egyéniség a megyei sísportból, de azért nem állt meg az élet. S ez ennek a két versenyzőnek is köszönhető, ennek a két kiváló embernek is nagy érdeme! Mért még versenyző korukban gondosan pátyolgatták a fiatalokat, szinte állandóan nevelték, oktatták őket. Most, hogy Bereczki és Géczi nincs már közöttük, megpróbálják hasznosítani a tőlük tanultakat, amely tovább élteti a szakosztályt. Majd Répássy László megyei sportigazgatóval egy-egy emlékplakettet és egy-egy csokor virágot nyújtottak át ajándékba Bereczki Brigittának és ez utóbbit Géczi Tibor feleségének.
Ercsényi Ferenc, Salgótarján alpolgármestere és Farkas Szabolcs sportfőtanácsos egy-egy serleget és egy-egy csokor virágot nyújtott át megemlékezésül, s megköszönték azt a nagyszerű munkát, amellyel a város hírnevét elvitték szerte az országban, sőt a határon túlra is, a világ számos országába. A Petőfi DSE nevében Földi László ügyvezető elnök köszönte meg mindkettőjüknek a hosszú éveken keresztül végzett áldozatos munkát, majd Czene Gyula iskolaigazgatóval, az egyesület társadalmi elnökével egy-egy hatalmas kristályvázát adtak ajándékba a búcsúzó sportolóknak.
Ezt követően Bereczki Brigitta és Géczi Tibor is megköszönte a sok ajándékot és azt a segítséget, amit sportpályafutásukhoz kaptak. Talán még be sem fejezték mondandójukat, amikor csillogó szemük fényénél sorra fogadhatták a régi játszótársak, a sportág barátainak köszöntő puszijait. Holéczy Bea, Holéczy Tibi, Szentirmai Marika és a többiek mind-mind nagy szeretettel és hálával búcsúzott a két kiváló sportembertől. Mert mindannyian kaptak valamit tőlük. Szerénységet, fifikát, stílust, taktikát és egyebet. És még alig ért véget a hivatalos ceremónia, amikor befutott dr. Korchmáros Tamás, aki valamikor a hetvenes évek végén elindította pályáján Géczi Tibort.
– Nagybárkányban, ahol fogorvosként praktizáltam, akkor építettük meg a sífelvonót. Ez fiatal gyerekek tucatjait vonzotta a pályára. Én mindenkit befogadtam, mert mindig elvem volt, s ma is vallom, hogy csak abból válhat igazán jó sífutó, aki jól megtanul síelni. Ehhez pedig egy megfelelő lesiklópálya kell. Tibi egy vézna, cingár gyerek volt, de nagyon akart síelni. Elkezdtem foglalkozni vele, aztán amikor már elég ügyesen szlalomozott, a kijelölt kapuk között, elküldtem Vincze Pistáékhoz. Nem is volt soha gondja a lejtőkkel. Míg mások hóekéztek, ő stílusosan oldotta meg a meredek lejtőket is – mondta a téli sportok szerelmese, az egyik búcsúzó felfedezője.
Két nagyszerű sportember búcsúzott tehát kedden este az aktív pályafutástól, de bizonyára találkozunk még velük sífutóversenyeken. Talán kötődve a sportághoz, talán nézőként…
