A fenti kérdés többször megfogalmazódott a Petőfi DSE minap tartott hagyományos szezonzáró összejövetelén. Ahol akár ünnepelni is lehetett volna, hiszen a tarjáni sízők az idén is a legjobbak lettek az országban, és az olimpia kivételével Jeney Gyula, Kirner Erzsébet, Horváth Péter, Bekecs Zsuzsa és Lengyel Ágota a magyar válogatott tagjaiként is helytálltak. Bereczki Brigitta az olimpián ugyan kudarcot vallott, de előtte a Világ kupákon szenzációs sikerekkel örvendeztette meg a sísport kedvelőit és a síroller első világbajnokságán is 4. helyezést szerzett.
Horváth Péter, a Petőfi DSE síszakosztályának vezetője: – A múlt felemelően szép, de egyelőre nem látszik a jövő. Már az elmúlt szezont is csak nagy nehézségek árán tudtuk végigcsinálni. A városi önkormányzat igyekezett ugyan megadni a tőle telhető támogatást, ez azonban ma már erősen visszafogott költségeinknek is csak egy részét fedezi. Rendkívül sokat vállaltak, ugyanúgy, mint korábban a szülők. – Lesznek-e felnőtt és ifjúsági versenyzőik? – Alaposan megcsappan a létszám, hiszen Bereczki Brigitta, bármilyen fájó számunkra, abbahagyja az aktív sportolást. Neki az egyesület, de a város és a megye is köszönettel tartozik, hiszen szinte amatőr státuszban évekig szállította a jó eredményeket. Az ifista lányok, Horváth, Bekecs és Lengyel szeptembertől Budapesten tanulnak tovább. Megpróbálkoznak a versenyzéssel is, majd meglátjuk, hogy hogyan sikerül nekik az egyeztetés a tanulással, és egyáltalán talpon maradunk-e még…
Czene Gyula, a Petőfi DSE társadalmi elnöke: – Meglátásom szerint teljesen át kell szervezni munkánkat. A sísportnak olyan mély gyökerei vannak Tarjánban, hogy nem engedhetjük meg annak teljes szétesését. Most szinte kilátástalan a helyzetünk, de nyilván lesznek, akik segítenek megoldani problémáinkat. Reménykedem abban, hogy Bereczki Brigitta volt iskolájában és anyaegyesületében továbbra is lesz lehetősége a gyerekeknek a sízéssel foglalkozni. Bereczki Brigitta búcsúfellépése augusztusban lesz Salgótarjánban, ahol a nemzetközi száraz-biatlon versenyen indul a Petőfi női váltó tagjaként.
Bereczki Brigitta a napokban a következő levelet juttatta el a Petőfi DSE elnökségéhez: – Tisztelt Vezetőség! Levelemet azzal a céllal írom, hogy ezúton közöljem hivatalosan a döntésemet arról a tényről, hogy a 93/94-es szezonnal végleg befejeztem sportpályafutásomat. Az okok eléggé összetettek, s nem is azokat kívánom itt közre adni, hanem inkább köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik a sísportban eltöltött 17 évemet segítették. Tudom, rengetegen vannak, akik támogattak, talán úgy is, hogy közvetlenül én nem is tudtam róla, így ha őket név szerint nem is tudom megemlíteni, valójában nekik is köszönöm a segítséget, amit nyújtottak.
Köszönöm: Szüleimnek, hogy biztosították a nyugodt családi hátteret mindvégig. Néhai Rákóczi István testnevelő tanárnak, hogy megszerettette velem a sportot. Az általános és középiskolai tanáraimnak a különórákat ez edzőtáborok miatt elmaradt anyagok pótlására. Vincze István síedzőnek, hogy a sífutás alapjaival megismertetett, hogy 8 éven át vezette az edzéseimet, miközben elviselte nyűgeimet, s mindig új erőt, s lelkesedést adott a következő adag elviseléséhez. Vadas István edzőnek, a hasznos tanácsait. Földi László elnöknek az anyagi háttér biztosítását, tanácsait a lövészethez. Horváth János síedzőnek, a sok rohangálást a papírjaimért, s tanácsait a biatlonhoz. Hrabecz Gyula biatlonedzőnek a lövészet alapjainak megismertetését, s a biztonságos sízés elsajátítását. Czene Gyula igazgató úrnak a sok lelkesítő cikket, s a sízés szeretetét. A szponzorok segítségét. A Nógrád Megyei Sporthivatal támogatását. A DSE elnökségnek a megbecsülést. Az önkormányzat erkölcsi és anyagi támogatását. Sporttársaimnak, ezen belül is Áginak, Bekinek, Gottinak, Maricának, Szilvinek, Bözsének, Nellikének a sok ragyogó élményt együtt. A szurkolóknak a lelkes szurkolást, s ezzel együtt minden nógrádinak a szeretetét.
Mindezek tették lehetővé, hogy nehéz szívvel, de jó érzéssel fejezem be az aktív sportot. Azt az életmódot, amely nagyon kemény, ám a sikerek, az élmények feledtetni tudják a sok izzadtságot, a fáradt lábakat, a rosszkedvet. Az esti dumapartik, a közös bolondozások a kemény munka után, vagy egy-egy házi felmérő, amely versenyjellege ellenére sem tudott igazi ellenfelet változtatni a csapattársaidból, mind-mind hatalmas élmény. De a kudarc sem tehetett pesszimistává, hiszen volt új lehetőség, ahol bizonyíthatta felkészültséged. S ott a csapat, a közösség, ahová befogadtak, ahol örülhettél, ahol veled együtt örültek, vagy éppen kisírhattad magad, s tudtad, ők vigaszt, megnyugvást nyújtanak számodra, mert szeretnek, mert szereted őket!
Nekem ezt jelentette a sport Nógrád megyében, Salgótarjánban, a Petőfi DSE-ben! Kívánom minden kis sízőpalántának és a nagyoknak is, hogy érjék el céljaikat, valósítsák meg az álmaikat, az edzőiknek pedig, hogy türelemmel, kitartással, lelkesedéssel segítsék ebben őket! Tisztelettel és szeretettel: Bereczki Brigitta.
