Ötven évvel ezelőtt történt tragédiáról emlékeztek meg tegnap az áldozatok családtagjai, a ma is élő barátok, sporttársak, a város polgárai a központi temetőben. 1944. január 13-án déltájban a Radnai-havasok és az ország az idő tájt legmagasabb hegycsúcsa, a 2305 méteres Nagy-Pietrosz hófödte ormai között tizenöt, főleg a salgótarjáni acélgyárból érkezett fiatal sportolót betemetett a lavina, s közülük tizennégyen – Bacsa Mihály, Bagyinszki János, Dombai Pál, Fehér Gyula, Fényszarusi József, Györe József, Huszár Béla, Juhász József, Kojnok István, Liptai Pál, Orosz Imre, Vankó István, Vlacsil József, Vlacsil Béla, Völgyi Márton – a halálukat lelték.
A szomorú évfordulón Hopka László, a Salgótarjáni Acélárugyár Rt. Vezérigazgatója mondott megemlékező beszédet. A II. világháború alatt nem volt ismeretlen a halál, a pusztulás, az acélgyári sícsapat elvesztése mégis különös döbbenettel töltötte el a várost – emelte ki a szónok. – Salgótarján mindmáig legnagyobb veszteséggel járó sportkatasztrófája következett be azon a balvégzetű napon. A szónok felidézte, hogy a bátor fiatalembereket a legmagasabb csúcs meghódítása már régóta inspirálta, és azt két egymást követő évben sikerült is elérniük, a harmadik vállalkozás azonban tragédiával végződött. A kiváló, merész sportemberek emléke azonban fél évszázad alatt sem halványult el, s az utódok az ő példájukat követve öregbítették tovább a város sísportjának hírnevét.
Salgótarján nevében dr. Zsély András polgármester emlékezett meg a tragédia áldozatairól. Végül a rendezvényen résztvevők elhelyezték a megemlékezés virágait és koszorúit az áldozatok sírján.
