A Salgótarjáni Kohász labdarúgói valaha a NB I-ben is megmutatták tudásukat, azok az idők azonban elmúltak, s a kései utódok most már csak a megyei I osztályban szerepelnek. A félbe maradt őszi idény után az immár SKFC néven futó legénység a 3. helyen zárta a Keleti csoport küzdelmeit. A nyáron, miután a Kohász FC kiesett a NB III-ból, a csapatból nem kevesebben, mint nyolcan távoztak el. Ezek után Horváth Gyula, aki egy személyben elnöke, edzője és mindenese az együttesnek, dilemma elé került, minthogy amíg felépíti az új együttest, jó lenne eltölteni egy tanulóévet a megyei bajnokságban, egyéb nyomósabb okok azonban a gárda azonnali visszakerülését sürgetik, így hát erre törekedtek. Mindenekelőtt azonban az egyesületet kellett életben tartani. Nos, Nógrád megye legrégebbi sportklubja, ha nem is virul, de legalább életben van.
Lássuk azonban, mit produkált a pályán a legénység. A Kohász FC tíz mérkőzés után öt győzelemmel, két döntetlennel és három vereséggel, 24-20-as gólkülönbséggel, tizenkét ponttal a harmadik helyen áll, így a bajnoki cím, a feljutás nem elérhetetlen a számukra. Akadtak jó mérkőzéseik az ősz folyamán, Mátranovákon, Nagybátonyban és Hasznoson például rangadókat nyertek. Az egyik legfontosabb csatát, a Karancslapujtő ellenit viszont otthon veszítették el. Az őszi idényben a Kohász FC rúgta a legtöbb gólt az egész mezőnyben. Horváth azonban ezzel korántsem elégedett. A nemzetközi gyakorlatban – magyarázza a mester -, a gólhelyzeteket sikeres befejezésének aránya 1:2, 1:3, a Kohász FC-nél viszont ez az arány 1:5, vagy még annál is rosszabb.
Még nagyobb gond, hogy a Kohász FC-nél több gólt mindössze két csapat kapott. A dolgok ilyetén alakulása az edző szerint nem okvetlenül a közvetlen védelem lelkén szárad, hanem a gond inkább a csapat együttvédekezésével van. A mester hitvallása szerint a csapategység, a közös teherviselés mindennél fontosabb. Mindazonáltal az edző akkor sem lehet maradéktalanul elégedett, ha a gárdája mindenkit mindig megver, hiszen a csapatszerkezeten mindig akad javítani való. Horváth is látja a saját hibáikat, ezeket a felkészülés alatt igyekeznek orvosolni. Az edző osztályozó könyvében az őszi teljesítmények alapján Smelkó Károly áll az első helyen, majd Palkovics Zsolt, Fancsik Tamás és Oláh László következik. A házi góllövőlistát 9 találattal Smelkó vezeti.
Horváth nem tagadja, a fegyelmi helyzeten akad javítani való. A beszerzett tizenhét sárga lap hatvan százalékát szövegelésért és labdaelrúgásért kapták. Emellett Tóth Zsoltot kétszer, Romhányit és Csikóst egyszer-egyszer kiállították. Az anyagiak? Meglehetősen szűkösek, a szerény működéshez azonban elegendőek voltak, s úgy néz ki, hogy az idén sem lesz másképp, küzdeni kell a puszta fennmaradásért is. A felkészülést már a hét elején elkezdték. Meg akarják nyerni a megyei I osztályú bajnokságot. A sorsolásuk elég jó, hiszen az első nyolc fordulóban ki sem teszik a lábukat Salgótarjánból. Igaz, ahogy Horváth mondja, maga a sorsolás az csak egy dolog, a valóság mindig a pályán ölt testet.
