Mint ismeretes, a Salgótarjáni KK NB I-es férfi kosárlabdacsapatánál edzőt cseréltek, legutóbb Boronyai Tamás helyett már Laczkó Sándor ült a kispadon. A változás körülményeiről tegnap Saxinger Csaba, a SKK elnöke nyilatkozott lapunkban. Hallgattassék meg a másik fél, Boronyai Tamás is. Nem mondhatnánk, hogy Boronyait víg kedvében találtuk, amikor felkerestük munkahelyén a salgótarjáni 211. sz. ISZI-ben, de készségesen vállalta a beszélgetést.
– Mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy ez a játék, a kosárlabda, különösen Salgótarjánban, sokkal fontosabb annál, hogy egy lavór vízben hajócsatát vívjak a SKK elnökével – kezdte a szakember. – Ennek ellenére mélységesen felháborodtam és elkeseredtem, amikor az ő nyilatkozatát elolvastam. – Vajon miért? – Azért, mert az elnök úr megkérdőjelezte a szakmai hozzáértésemet. Bezzeg a nyáron, amikor felkértek az edzői feladatra, akkor nem kérdőjelezték meg, mint ahogyan akkor sem, amikor laposra vertük a Pécsi VSK-t, vagy amikor leiskoláztuk a miskolciakat. – A csapat szereplése csakugyan elmaradt a várakozástól. – Ez tény, erről nem is akarok vitatkozni. Látni kell azonban, hogy a gárda a nevek, illetve a létszám figyelembe vételével hiába tűnik erősnek, a csapatépítést mindvégig nagyon sok kedvezőtlen körülmény hátráltatta. A keret igazán a bajnoki rajtra sem állt össze, hiszen Zserajics, Farkas, Nádai és Molnár már menet közben kapcsolódott be a munkába, Borók pedig hamar megsérült. A kisebb gondokat már nem is említem. Egy szó, mint száz, ilyen körülmények között nehéz dolog mindjárt összehangolt gárdát pályára küldeni.
– Az edző sorsa az, hogy állandóan jól kell szerepelnie a csapatával. – És hogy ezt miként oldja meg, az, az ő gondja. Amikor már így-úgy összeállt a társaság, akkor a szerencse pártolt el mellőlünk. Így volt ez a Batta és a siófok elleni találkozón, pedig ha azokat a mérkőzéseket megnyerjük, mégpedig mind a kétszer nekünk állt a zászló, akkor most Boronyai sem alkalmatlan pali, hanem sikeredző lenne. Mindegy, a csapat rosszul szerepelt, és nem akarom, hogy olybá tűnjék, mintha magyaráznám a bizonyítványt. – Miként zajlott le az edzőváltás? Tudomásunk szerint ön többször is felajánlotta, hogy feláll a kispadról. – A siófoki vereséget követő napon tartottunk egy olyan értekezletet, ahol az elnökség tagjai mellett a játékosok is jelen voltak. Én ott valóban felvetettem a bizalmi kérdést. Elmondtam, ha úgy látják, hogy nélkülem könnyebben fog menni, akkor készséggel, szó nélkül félreállok. Akkor a vezetők és a játékosok egyöntetűen amellett foglaltak állást, hogy ezt az évet mindenképpen együtt vigyük végig.
– Ehhez képest… – Ehhez képest négy napig tartott az esztendő. Miért történt ez így? Úgy látszik, akik meghirdették az egész évre szóló bizalmat, azok nem gondolták egészen komolyan, hiszen négy nap múlva, a bajai vereség után kész helyzet elé állítottak. – Azonnal belenyugodott a leváltásba? – Semmi értelme nem lett volna a további hadakozásnak. A vezetőktől csupán annyit kértem, döntésüket beszéljék meg a játékosokkal is. Ők erre felmentek az öltözőbe, és bejelentették a csapatnak, hogy Boronyai rosszul lett, lebetegedett, s emiatt nem tud edzést tartani. – Hm, elég jó színben van. – Köszönöm, hogy így látja. Igaz, nem vagyok egy Schwarzenegger, de az egészségi állapotom semmit sem romlott az utóbbi fél év alatt.
– A játékosok hogyan fogadták az edzőcserét? – Mondanom sem kell, hogy a vezetők a csapat tagjaival nem egyeztették a dolgot, számukra ezt már csupán tényként közölték. A fiúktól megértésben és barátságban váltam el. Az egyik játékosom találóan jellemezte a helyzetet, amikor ezt mondta: „Mester, neked ez a játék szerelem, nekünk viszont kegyetlen kenyérharc.” Teljes mértékben megértem a fiúkat, és ezentúl is támogatom őket minden cselekedetemmel. – Hol romlott el a SKK és Boronyai házassága? – Bizalom nélkül nem lehet dolgozni. Talán azért futott zátonyra ez a szépnek induló kapcsolat, mert a vezetők a lelkük mélyén nem fogadtak el engem edzőnek, és én a lelkem mélyén nem fogadtam el őket vezetőknek. Bánt a sikertelenség és bánt az a dolog, ami velem történt, ezzel együtt tiszta lelkiismerettel adtam át a stafétabotot utódomnak, Laczkó Sándornak. Mindazonáltal szívemből kívánok a csapatnak további sikereket.
