1906. május 20.-án nyitották meg a nyári kuglizót, ahol a tiszti kaszinó tagjai sokkal lelkesebben töltötték el szabadidejüket, mint a torna, a vívás nyújtotta testedzés kötelezően előírt szabályainak fogságában. Az acélgyári tisztviselők, dolgozók körében mindmáig népszerű sportág ennek ellenére csak a negyvenes évek végén szerveződött szakosztállyá Enreiter István vezetésével. Tóth György (szegraktáros) edző irányításával a csapat 1951-ben megnyerte a megyebajnokságot, és 1958-ig egyfolytában a második osztályban vívta küzdelmét. Két alkalommal sikerült dobogós helyezést elérniük, mindkétszer bronzérmet nyertek. Kemény csatákat vívtak Ózd, Szolnok és Eger csapatával, akik sokkal jobb körülmények között készülhettek fel. E kornak kiemelkedő tudású versenyzője volt Auth András sokszoros vidékbajnok, Auth Ferenc, Szőke Ferenc, Miskei László, Sólya János, Sólya Pál és a Viskárdi családból többen is.
1955-től az edzői teendőket Fülöp László látta el. A játékos állományra jellemző volt, hogy a II. felnőtt csapat a megyei bajnokságban szerepelt, s az ificsapat is megyei szinten versenyzett. Az ificsapatból Nagy Ferenc, Miskolczi László, Mizser József, Kruppa István, Benyus Tibor és Molek János tűnt ki eredményeivel. A felnőtt csapat 1961-ben és 1962-ben ismét a NB II-ben játszott, ezt követően azonban megkezdődött a hanyatlás. A pályát 1968-ban lebontották, bár ekkor még volt ígéret egy új pálya építésére, ami azonban azóta sem valósult meg. A szakosztály 1970-ben feloszlott, néhány fiatalabb játékos a város más egyesületeiben keresett és talált játéklehetőséget.
