Ez az a sportág itt a hegyek között, amelyiket, aki csak tehette, még gyermekkorában kipróbált. Akiknek igaz sílécre is tellett, azok gyakorolhatták, megismerhették fortélyait, s ha kedvük volt hozzá, versenyszerűen folytathatták. Az első síelőkre – Landler Emilre, Rokfalusy Lajosra -, már csak az idősebbek emlékezhetnek. Lényegesen megváltozott a helyzet 1926-tól, amikor az acélgyári iskolához került Erdélyből Bedő Albert tanító úr, aki igen aktív sí életet alakított ki, magára vállalva a velejáró szervezési, irányítási, képzési feladatokat is. A levente korszak pedig tömegesítette a sportágat.
A sísport versenyszerűvé fejlesztésében igen nagy érdeme volt – a gyárigazgató fiának -, Liptay Pál mérnöknek a gyárhoz kerülése, aki már képzett sportoló volt. Hamarosan ő lett az ALE elnöke, melynek következtében még inkább támogatást élvezett a síelés. Írásos bizonyítékok vannak róla, hogy 1935-ben a Levente egyesület szervezésében Salgón már versenyt rendeztek, ahol Molek L., Tóth J. és Geszner J. szerepelt a legjobban. A versenyalkalmak gyarapodásával nőtt a versenyzők száma is, s nem egy alkalommal 60-70 induló is előfordult. A SSE sportolók 1939-ben indultak először versenyen. A negyvenes évekre országosan elismert versenyzőgárda alakult ki. 1943-ban az országos levente bajnokságot az acélgyáriak csapata: Bacsa, Csatlós, Kojnok, Kovács, Vlacsil nyerte meg.
Sajnos a sportághoz fűződik legnagyobb sporttragédiánk is, 1944. január 13-án. A lavinaomlás 15 fiatalember tragédiáját okozta a Radnai havasokban. A sí-katasztrófa évekig nyomasztóan hatott az acélgyári telep lakóira, a sportágra, amit csak tetőzött a háború.
Az ötvenes években a SSE síelői ismét pályán vannak, néhány kisebb verseny megnyerése mellett már az országos rendezvényeken is előfordultak jó helyezések. 1960-ban végre megszületett az első országos felnőtt bajnoki ezüstérem. Már ekkor a dobogón áll a csapatban egy tehetség, Vadas István, aki a későbbiekben 25 magyar bajnoki címet szerez a sportágban. 1968-ban megszületett az első felnőtt bajnoki cím. A sílövészet 20 km-es számában a Benkő János, Girtl József, Vígh Árpás, Vincze István összetételű csapat nyakába akasztották az aranyérmet. Újabb országos helyezések, vidéki bajnokságok következtek, főleg Benkő és Vincze részéről.
Az 1973-as esztendő viszont egyedülálló sikerként vonult be a magyar sísport, a SKSE történetébe. Olyan kiemelkedő eredményt egyetlen alkalommal sem nyújtottak vidéki sportolók ebben a sportágban, mint akkor a SKSE. Tíz országos bajnoki címet nyertek, melyből öt (!) felnőtt, a többi serdülő, illetve ifjúsági volt. Az 50 km-es sífutást Benkő János, a 15, a 30, az 50 km-es sífutást és a 3×10 km-es síváltót egyaránt a SKSE – Benkő, Vadas, Vincze összetételű – csapata nyerte. Az ifjúságiaknál 5 km-en Balázs Erika, ugyancsak e távon csapatban (Balázs, Martinkó, Barnucz) a SKSE győzött. A serdülőknél 2 km-en Martinkó Marietta végzett az első helyen, s ugyancsak győztesen vonult le a pályáról ebben a számban a Martinkó, Zsidai, Csizmadia összetételű csapat is, miként a 4×2 km-es váltó – Csizmadia, Oláh, Zsidai, Martinkó felállásban. Ezenkívül jó néhány ezüst és bronzérem, s további előkelő helyezés bizonyította a csapat fölényét. A nagy felnőtt hármas, a 3×10 km-es váltó megnyerésével 1940 óta először hódította el a fővárosi együttesektől a bajnoki címet. A sikerek elérésében nagy része volt a vezetésnek is. Hegyi István edző, Sulyok János szakosztályvezető ugyancsak kivívta a kollégák, a sportolók elismerését.
A folytatás azonban elmaradt. Igaz, Vadas István 1974-ben az Év sportolója lett. 1976-ban hosszútávon a Hrabecz, Vadas, Vincze hármas még aranyérmet nyert az országos bajnokságon, de ezzel a győzelemmel hattyúdalát érte meg a férfi csapat. Fokozatosan a leányok kerültek előtérbe. Rákóczi Zsuzsa, Galbács Judit, Bereczki Brigitta, hogy csak a legkiválóbbakat említsük. Az 1978-as összevonás fennakadást ugyan nem okozott, de a fúzió megszűnte után, kétévi megyei tanácsi felügyelet után, a szakosztályt az acélgyári iskola, azaz a Petőfi DSE vette át, az acélgyáriak nagy bánatára.
